hittudor, esztergom-főegyházmegyei áldozó pap, az egyházjog ny. r. tanára a budapesti egyetemen, szül. 1849. febr. 14. Pjerg-Szélaknán, Hont-megyében; a gymnasialis hat osztályt Selmeczbányán elvégezvén, 1865-ben esztergomi papnövendék lett; a 7. és 8. osztályt az érseki lyceumban végezte; innen Bécsbe a Pázmány-féle intézetbe küldetett, hogy az egyetemen a hittudományokat hallgassa. Ezek befejezése után 1871. jul. 31. áldozó pappá szenteltetett és Selmeczbányára segédlelkésznek neveztetett ki, hol két hónapig működött. Innét a bécsi sz. Ágoston-féle felsőbb papnevelő-intézetbe küldték a szigorlatok folytatása végett. 1873-ban hittudorrá avattatott a bécsi egyetemen. Ezután Esztergom segédlelkésze lett, honnan egy hónap mulva a budapesti központi papnevelő intézet tanulmányi felügyelőjévé neveztetett ki. 1874-ben az esztergomi papnevelőben az egyházjog és történelem tanára lett: 1882-ben pedig a budapesti egyetem hittudományi karában az egyházjog ny. r. tanárává neveztetett ki. Az 1886–87. és 1888–89. tanévekben a hittudományi kar dékánja volt. 1887-ben a sz. István-társulat megválasztotta a tudományos és irodalmi osztály tagjává.
Értekezései és birálatai megjelentek a Religióban (1875–87), Uj M. Sionban (1874–82), Kathol. Theol. Folyóiratban (1883) és Kath. Szemlében (1887).
Munkái:
1. Beszéd az 1888–89. egyetemi tanévnek ünnepélyes megnyitásakor. Budapest, 1888.
2. A plébániai anyakönyvekről. U. ott, 1890. (Ism. Irod. Szemle.)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.