Bardócz Lajos,
Bardócz Lajos,
jogtudor, született 1832. aug. 9. Szászfaluban, Erdélyben; középiskoláit Kolozsvárott végezte 1853-ban; a pesti egyetemen 1858-ban a jogi tanfolyamot is befejezvén, letette az államvizsgálatokat és 1859-ben jogtudorrá avattatott, 1861-ben pedig ügyvédi oklevelet nyert és azon év febr. 1-től 1863. febr. 23-ig Samarjay Károly ügyvédi irodájában működött Pozsonyban. Ekkor a kassai jogakadémiához a történelem és statisztika tanszékére neveztetett ki. Váratlanúl bekövetkezett betegsége 1865-ben végkép elszakította őt a tanári pályától és szülőföldére költözvén, ott folytonos betegeskedéssel küzdve a mezei gazdaságnak és a természettudomnyoknak él.
Természetrajzi s ismeretterjesztő munkálatai a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Vasárnapi Ujság (1861–1872.), Magyar Ember Könyvtára (1863. II–IV. k.), Képes Ujság (1864–65.), Falusi Gazda (1864.), Ország Tükre (1864.), Hazánk és a Külföld (1865. 1871.) és a M. Néplapban. Kisebb közleményei B. L. betűk alatt jelentek meg.
Munkái:
1. A felfedezések és találmányok története. A m. tud. Akadémia által (500 frttal) koszorúzott pályamű. Pest, 1865. (Tudományok Csarnoka. V. kötet.)
2. A mechanika alapvonalai. A m. tud. Akadémia által koszorúzott pályamű. Bpest, 1874.
Egyetemes M. Encyclopaedia V. 673.
Szinnyei Repertóriuma. Term. 66. és Könyvészete 38.
Vázlatok a m. tud. Akadémia Történetéből 110.
