Blahoszlav János idősb, más néven Blasius,
Blahoszlav János idősb, más néven Blasius,
ág. ev. lelkész volt 1704-ben Divákiban (Turóczmegye) onnét 1705. Zólyom-Lipcsébe költözött és 1712. Trencsénbe; betegeskedése miatt később megvált papi hivatalától és Krencsen (Nyitram.) élt barátainál. Itt Tábor nevű hegy alatt cz. egyházi énekeket szerzett tót nyelven. 1749-ben hasonnevű fiához Palugyára költözött, hol meghalt.
A Cithara Sanctorum cz. gyűjteményben hat eredeti s 15 fordított egyházi tót ének van tőle. Minthogy fia János is költő volt, jelenleg nem lehet tudni, mely énekek származnak az atyától és melyek a fiútól.
Munkái:
1. Každy duch chval Hospodina. (Minden lélek dicsérje az Istent; kiadta 1720-ban Kleych Venczel és tartalmaz 77 egyházi éneket.)
2. Apatečka dusbovní i domovni záržuji. Puchó, 1739. (Szellemi és házi gyógytár vagyis a lélek és test fentartására szolgáló gyógyszerek gyűjteménye.)
3. Milovníkuv písní duchovních roskose nové. 1743. (Az egyházi énekek kedvelőinek uj gyönyörűségei.)
Még két füzet egyházi énekeket adott ki, egyikét 1745-ben, másiknak éve s helye ismeretlen.
Haan, Cithara Sanctorum 50. es Czambel Sámuel szives közlése.
