Buchholtz György idősb,
Buchholtz György idősb,
ág. ev. lelkész, szül. 1643. máj. 1. Kis-Szebenben, hol atyja B. György vagyonos polgár volt; középiskoláit hazájában végezte, mire Wittenbergabe ment, honnan 1665-ben tért vissza. Ekkor Olasziba ment tanítónak; de kevés idő múlva Selmeczbányán folytatta theológiai tanulmányait és 1669-ben a tanári karba fölvétetett. A következő évben Dobsinára hívták meg iskola-igazgatónak; 1671-ben Szepes-Szombatiba helyezték át ugyanazon állásba s egyúttal a 13 szepesi város jegyzője volt. 1675-ben a vallásüldözés alatt fogságot s számüzetést szenvedett, mígnem 1681-ben hazájába visszatérvén, batizfalvi lelkész lett. 1688-ban Kézsmárkra hivatott meg; 1705-ben senior lett Lomniczon, hol 1725. máj. 14. meghalt.
Kézirati munkái: Suspiria quaedam per Georgium Buchholtz... concinnata ab anno 1688. usque ad annum 1705. (Az 1710-ben uralkodott pestis alkalmával latin versekben irt emlékirat); Diarium Buchholtzianum, melyet elveszettnek hittek, de legujabban Zsilinszky Mihály állítása szerint megtalálták a kézsmárki lyceum levéltárában és nem sokára kiadják.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Altera Pars I. 35.
Horanyi, Memoria és Nova Memoria.
Klein, Nachrichten II. 71.
Genersich Merkw. d. Stadt Késmárk 205. 217.
Századok 1889. 72.
