Cserna Géza (udvardi),
Cserna Géza (udvardi),
udvardi Cs. Vincze kir. főügyész testvéröcscse, szül. 1842. márcz. 24. Székesfehérvárott; a gymnasium alsóbb osztályait szülőhelyén, a felsőbbeket a nagy-kőrösi ev. ref. főiskolában, a jogot Debreczenben végezte; azután Pesten és Székesfehrvárt, hol az ügyvédi kamara hivatalnoka volt, az irodalomnak élt. Meghalt 1876. máj. 15. Adonyban.
Első költeményei a Hortobágyban jelentek meg; 1864-ben a Fővárosi Lapokban megjelent Freiligráth Virágok boszúja cz. költeményének fordításával keltett figyelmet és azután a szépirodalmi lapokban és évkönyvekben sűrűn jelentek meg költeményei. 1866-ban a székesfejérvári Vörösmarty-szobor leleplezése alkalmából (máj. 6.) Vörösmarty emlékezete cz. ódájával, az ottani nők által kitűzött 30 arany díjat elnyerte. Ezután ritkán bár, de irt a Fővárosi Lapokba, Nefelejtsbe és a Székesfejérvár cz. lapba. A 70-es évek elején Pesten tartózkodása alatt dolgozott a Nők Lapjába, Szana Figyelőjébe, hol kritikái is jelentek meg és Aristides név alatt a Lapszemléi.
Munkái:
1. Költemények. Pest, 1867.
2. Őszi lombok. Székesfehérvár, 1875. (Költemények.)
Szerkesztette a Székesfejérvár cz. lapot 1872. decz. 1-től 1873. jún. 22-ig. (Az irodalomban Udvardy Géza nevet használt.)
Moenich és Vutkovich, M. Irók Névtára 106.
Gáspár Imre, Uj Nemzedék. Nagyvárad, 1877.
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.
