Csernoch János,
Csernoch János,
theol. doktor, herczegprimási titkár és apát-kanonok, szül. 1852. jún. 18. Szakolczán; gymnasiumi tanulmányainak elvégzése után Bécsbe küldetett a hittudományok hallgatására, hol theol. doktor lett. 1874. nov. 18. fölszenteltetett és Radossóczon, később Budán, majd Budapesten a Terézvárosban volt segédlelkész. Innen 1880-ban theol. tanárnak hivatott meg az esztergomi papnevelőintézetbe. Rövid ideig tartott tanárkodása után szentszéki jegyző, majd herczegprimási titkár lett Esztergomban. 1887-ben udvari káplánnak nevezte ki ő felsége, később tiszt. pápai kamarás és 1888-ban kanonok lett.
Számos czikket, értekezést, könyvbirálatot, szent-beszédet sat. irt különböző lapokba s folyóiratokba, igy a Religióba (1878. A nyelvadományról 12 czikk), Uj M. Sionba (1880. Aquinói szt Tamás bölcsészetének visszaállítása, különös tekintettel hazánkra, 1887. Adalék az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez.) Még sok cikket irt a Religióba. M. Koronába. Tájékozóba s a M. Sionba 1889.)
Munkái:
1. A halottégetésről. Esztergom, 1887.
2. A zárdai élet czéljáról. Esztergom, 1891. (Szent Beszéd.)
Legujabban sajtó alá rendezte Simor János herczegprimás kiválóbb egyházi szónoklatait.
M. Könyvészet 1887.
Perger, Esztergom Koszorúja 123.
Zelliger, Esztergom-Vármegyei Irók 26.
Schematismus Strigoniensis 1889.
M. Sion 1890. 260.
Nemzet 1891. 247. sz.
Főv. Lapok 1891. 326. sz.
M. Állam 1891. 297. sz.
