Csorba Ferencz (szakácsi),
Csorba Ferencz (szakácsi),
miniszteri fogalmazó, a főv. törvényhatósági bizottság tagja, Cs. József Somogym. főorvosának unokája, szül. 1862. jún. 24. Bpesten, hol 1883-ban végezte a jogot és 1884-ben jogi doktor lett; 1885-ben ügyvédi oklevelet nyert. Egyetemi tanulmányainak befejezte után birói gyakorlatra lépett és negyedfél évet a budapesti törvényszéknél és kir. itélőtáblánál töltött mint joggyakornok, aljegyző s táblai tanácsjegyző; 1887. jan. a kultuszminiszteriumba neveztetett ki fogalmazóvá. Két nagyobb külföldi utat tett, mikor Angliát, Németországot, Francziaországot, Belgiumot, Svájczot és Olaszországot utazta be.
Fordított angolból két bohózatot: Ki vele és Az én sorsom cz. Több, különösen tanügyi czikke jelent meg a napi lapokban, főleg a Nemzetben és a Budapesti Szemlében (1883. Úti naplómból, Salvatian army; 1886. Néhány szó biráink képzéséről; 1887. A városi kegyuraságról; 1888. Velencze titkos irataiból, A vallásalapról. A tanulmányi és egyetemi alapok kérdése és könyvismertetések.)
Munkái:
1. Passautól Budapestig csónakon. Bpest, 1885. (Nautilus. Humoros utleirás.)
2. A közgazdaság alapfogalmai. U. ott, 1887.
3. Az angol büntető eljárás. U. ott, 1888. (Magyar Jogászegyleti Értekezések. 38.)
4. Alapítványaink és a legfelső felügyeleti jog. U. ott, 1889. (M. Jogászegyleti Értek. 42.)
5. Obstructio és cloture. U. ott, 1891. (Előbb a Bud. Szemlében.)
6. A kath. országos autonomiáról. U. ott, 1891.
7. Az erdélyi kath. autonomiáról. U. ott, 1891.
Irói jegye: Cs. F. és -a -c a Bud. Szemlében.
M. Könyvészet 1885. 1887.
Horváth Ignácz Könyvészete 1888–89. és önéletr. adatok.
