Czobor Béla,
Czobor Béla,
bölcseletdoktor, a m. tudom. akadémia lev. tagja, szül. 1852. máj. 9. Székesfehérvárott; 1875-ben a székesfehérvári egyházmegyében miséspappá szenteltetett és 1876. jan. a m. n. múzeum régiségosztályának őrsegéde, 1878-ban segédőre lett. 1876-ban bölcseletdoktorrá s 1887-ben a keresztény műarchaeologiából és symbolikából a budapesti egyetemen magántanárrá avattatott. A m. tudom. akadémia 1881. máj. 19. levelező tagjává választotta s a Real Associacao dos architectos civis e Archeologos Portugezes megküldte neki tagsági oklevelét. 1879-ben rendezte a székesfehérvári, 1885-ben a budapesti kiállítás régészeti csoportját. Részt vett a Budapesten tartott országos nőipar- és az 1884-ben ugyanott rendezett ötvösműkiállításban. 1881-ben Ipolyi Arnold nagyváradi püspök magával vitte uj egyházmegyéjébe, hol a püspöki papnevelőintézet igazgatójává s az egyházi archaeologia tanárává nevezte ki. Jelenleg nagyvárad-egyházmegyei pap, a műemlékek orzságos bizottságának előadója, a székesfehérvári szent szék ülnöke. Az orsz. régészeti és embertani társulat osztályelnöke; igazgató vál. tagja a magy. történelmi s az iparművészeti társulatnak; a felső-magyarországi s a biharmegyei régészeti s történeti egyletnek pedig tiszt. tagja. Birtokosa a szerb kir. sz. Szávarend középkeresztjének, a portugall kir. villa Vicosa és a szent Jakabrend lovagkeresztjének és a koronás arany érdemkeresztnek. Több külföldi utat tett Olasz- és Francziaországban, Németországban, Palaestinában, Egyiptomban és belgiumban, hol a Gide de St. Thomas et de St. Luc keresztény régészeti congressuson részt vett.
Szakértekezései a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: P. Napló (1876. 111. sz.), Századok (1877–78. 1882.), Archaeol. Értesítő, Uj M. Sion, Nemzeti Nőnevelés, Kath. Hetilap, Művészi Ipar, nagyváradi Szabadság (1886. 275. sz.), Vasárnapi Ujság (1876–77. 1879. 1882. 1886. 1891.), Kassai Szemle (1887), Egyházi Közlöny (1889), Nagyvárad (1889. 93. sz.), Beszterczebánya és Vidéke (1890. 11. sz.), Nemzet (1890. 52. 93. sz.)
Munkái:
1. Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecséteinek jegyzéke. Pest, 1873. (A budapesti egyetem bölcseleti karánál pályadíjat nyerte. Ism. Századok 148. l.)
2. A középkori egyházi művészet kézikönyve. Otto Henrik nyomán a magyar viszonyokhoz alkalmazva. Bpest, 1875.
3. A régészet és a hittudományok. U. ott, 1875.
4. Magyarország középkori várai. U. ott. 1877. (Különnyomat a Századokból.)
5. Az egyházi művészetek hazánkban. U. ott, 1879.
6. Jegyzék azon éremgyűjteményekről, melyeket Pauer János székesfehérvári püspök a fehérmegyei és városi tört. és régészeti egyletnek ajándékozott. A székesfehérvári kiállításra rendezte és lajstromozta. Székesfehérvár, 1879.
7. A keresztény műarchaeologia encyclopaediája. Kiváló tekintettel a hazai műemlékekre. Bpest. 1880–83. Két rész, számos ábrával.
8. Az alcsúthi udvari kápolna. La chapelle de la cour ďAlcsuth. U. ott, 1881. 18 táblarajzzal.
9. Az egyházi öltönyökről. U. ott, 1881.
10. Egyiptomi és szentföldi naplóm. U. ott, 1881. Térképpel.
11. A pécsi székesegyház restauratiója. U. ott, 1882. ábrákkal. (Különnyomat az Egyházi Lapokból.)
12. Krisztus Pilátus előtt. Munkácsy Mihály festménye. U. ott, 1882.
13. Kalauz Ipolyi Arnold váradi püspök úr ő excziája régi és ujabb műhimzés gyűjteményéhez. Nagyvárad, 1886. (2. kiadás U. ott, 1886.)
14. Trésor de ľégilise metropolitaine ďEsztergom. Planches photographiques ďobjets ďart. Az esztergomi főegyház kincstára. Közép- és ujabbkori egyházi műkincsek fényképei. Három füzet.
15. Emlékbeszéd Pauer János felett. U. ott, 1890. (Akad. Emlékbeszédek VI. 7.)
Szerkesztette az Egyházművészeti Lapot 1880-tól 1887-ig.
Századok 1875. 428. 1878. 388. 1882. 616. l.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1876. 1881–82. 1887.
Horváth Ignácz Könyvészete 1882.
Vasárn. Ujság 1885. 32. sz. arczk.
M. Tud. Acad. Almanach 1882. 199. 1883. 222. 1884. 245. 1886. 149. és önéletr. adatok.
