Debreczeni István,
Debreczeni István,
ev. ref. tanító, D. Pál fazekas és földműves és Szabó Kata fia, D. Márton, bányatanácsos és költőnek unokaöcscse, szül. 1844. decz. 23. Magyar-Gyerő-Monostoron; 1857. szeptembertől a kolozsvári ev. ref. főiskolában tanult és 1867-ben végezte a bölcseleti két évi tanfolyamot; azután jogot hallgatott és 1869. szept. Nagy-Enyedre ment theologiára; ennek végeztével 1871. szept. Deésen nyert tanítói állást, hol jelenleg is a III. oszt. növendékeit oktatja. Három évig volt egyházi s kilencz évig iskolaszéki jegyző.
Közreműködött a Déesen alakult Szolnok-dobokamegyei tanító testület létesítésén, annak közgyűlésén felolvasást tartott: Mi okozza a taníttató szülők, ugy a nagy közönségnek a tanügy iránt való hideg érdektelenségét és miféle mód és eszköz áll a tanító rendelkezésére, hogy e rideg közönyösség és visszás helyzet megszünjék cz. mely kivonatban a Szolnok-Doboka lapban (1882.) jelent meg. 1885-ben létesítette a deési iparos ifjak önképző körét és annak egy évig elnöke is volt, erre vonatkozó közleményei szintén a Szolnok-Doboká-ban (1885.) jelentek meg. A deési Iparosügyi Közönyben: A kor kivánalmainak megfelelő értelmes iparos-osztály képződhetésének akadályairól Deésen cz. értekezése van.
Munkája: Deés rendezett tanácsú város ismertetése, kapcsolatban Szolnok-Dobokamegye rövid földrajzával a népiskolák II. és III. oszt. számára. Deés, 1882.
M. Könyvészet 1882. és önéletrajzi adatok.
