Ebeczky Béla (ináncsi),
Ebeczky Béla (ináncsi),
m. államvasuti hivatalnok, E. Emil kir. tanfelügyelő és Balás Eugenia fia, szül. 1858. decz. 2. Egyházas-Báston Gömörmegyében; iskoláit Rimaszombatban, Rozsnyón és Pesten végezte; utóbbi helyen huzamosb ideig hallgatta az orvosi tanulmányokat. 1886-ban a rövid életű Auróra szépirodalmi kör tisztviselője lett és a kör felolvasásain is tevékeny részt vett. Jelenleg magyar kir. államvasuti hivatalnok Budapesten.
Első irodalmi kisérlete 1872-ben a Gömöri Lapokban jelent meg; 1878–79-ben számos verset irt a Losonczi Hiradóba; egyetemi hallgató korában a fővárosi szépirodalmi lapokba dolgozott; költeményeit, rajzait, beszélyeit közölték a Fővárosi Lapok (1881–87.), Magyarország és a Nagyvilág (1878–87.), Magyarország és a Nagyvilág (1878. 1880–82. 1884.), Bolond Istók (1883. 1888.), Ország-Világ (1882. 1886.), M. Salon (1885.), Vasárnapi Ujság (1887.), a Hét (1890.) és a P. Hirlap (1883.), melynek pályázatán A grófnő muffja cz. noveletteje dicséretet nyert, melyet Kohut Adolf (Lustige Geschichten aus dem Tokayerlande, Berlin, 1885.) németre fordított.
Álneve: Abellino.
Önéletrajzi adatok.
