Édes Vincze,
Édes Vincze,
ev. ref. lelkész, E. Albert lelkész és tornai Szabó Zsuzsánna fia, szül. 1833. decz. 19. Miskolczon; tanult ugyanott és Sárospatakon. 1848–49-ben mint 15 éves ifjú Ábrahám testvérével együtt beállott honvédnek és az erdélyi hadjáratot mint tüzér-tizedes élte át. A szabadságharcz után visszament Sárospatakra tanulni s 1850-ben Pozsonyban joghallgatónak iratkozott be, de már 1851-ben Debreczenbe ment theologiára. 1856-ban Bécsben végezte be tanulmányait. 1857-ben Waldeck Frigyes gróf fiai mellé nevelőnek hivatott meg. 1860-ban atyja mellett Tisza-Tarjánban káplán volt; 1862-ben Poroszlóra rendeltetett segédnek és ezen évben Sárospatakon lelkész-képesítő vizsgát tett. 1863-ban atyja lelkészi s esperesi hivataláról lemondván, helyébe a tisza-tarjáni egyház lelkésze, 1884-ben az alsó-borsodi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája lett.
Czikkei a Szépirodalmi Lapokban, Sárospataki Naptárban (1861. Egy árva fiú), Vasárnapi Ujságban (1858. Ónod vára, 1868. Házasodhatnám), Borsodmegyei Lapokban (1891. 83–85. sz. Emlékeimből. Édes Gergely mint gyermekéveim legjobb barátja.)
Munkái:
1. Koporsó feletti imák. Miskolcz, 1844. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lapok.)
2. Templomi szónoklat. U. ott, 1866.
3. Emlékbeszéd néhai Degenfeld-Schomburg Imre gróf felett. U. ott, 1883.
Álneve: Tiszamelléki.
Budapesti Hirlap 1892. 318. sz. és Moenich Károly szivességéből (családtagoktól nyert adatok után.)
