Enyedi István,
Enyedi István,
városi főbiró, E. Márton nagybányai főbiró fia; Debreczenben tanult, hol 1619. máj. 15 lépett a felső osztályba; azután Nagy-Bányán hivataloskodott, hol a város jegyzője s 1677-től 1691-ig, majdnem szakadatlanul főbirája volt.
Latin hőskölteménye Gerson János Dissertatiójában (Franekera, 1686.) jelent meg.
1665-ben irta Erdélynek négy esztendők alatt történt keserves viszontagságairól cz. emlékiratát, mely az 1657–1660. évek eseményeit foglalja magában. Magyar nyelven költ irásának, mely Benkő Józsefnél sűrű irásban tizenhat iven megvolt, ezen latin czímet adta: Occasio suscepti itineris et belli Principis Rákóczi II. in Poloniam. Kiadta Mikó Imre gróf az Erdélyi Történelmi Adattárban (IV. kötet. Kolozsvár, 1862.) II. Rákóczy György veszedelméről 1657–1660. cz. (De ebbeli jelentésénél, több időre való dolgok is találtatnak benne. Kézirata a marosvásárhelyi gróf Telekiféle könyvtárban.) Magyar levele Teleki Mihályhoz Nagybányáról 1671. júl. 29. az Irodalomtört. Közleményekben (I. 136.)
Bibliotheca Sam. Com. Teleki II. 92. l.
Tudom. Gyűjt. 1824. IX. 80. l.
Hon és Külföld 1842. I. 47. sz. (Benkő József.)
Uj M. Muzeum 1853. I. 231. l.
Figyelő VI. 202.
Irodalomtörténeti Közlemények 1892. 136. l.
