Erdélyi Ignácz,
Erdélyi Ignácz,
magyar missionarius Chinában; szül. 1828. febr. 8. Zsigárdon Pozsonymegyében szegény földmives szülőktől; a gymnasium elvégzése után a bölcseleti tanfolyamra a nagyszombati papnevelőbe lépett, a theologiát pedig az esztergomi papnevelőben hallgatta. 1854. márcz. 12. misés-pappá szenteltetett és Vadkertre (Nógrádm.) küldetett segédlelkésznek. Már itt kezdette meg önsanyargatásait: papsága második vagy harmadik évétől kezdve soha húst, de még főtt ételt sem evett, csupán kenyérrel és gyümölcscsel táplálkozott; ágyban nem hált, hanem vagy a puszta földön, vagy egy lóczán, este pedig ostorozta magát, a keresztúti imákat végezve. 1859. jan. elején teljesült kiolthatatlan vágya, hogy missionariussá lehessen; főpásztora Scitovszky bibornok-érsek végre engedett kérésének és elbocsátotta Rómába, hol a missió-társaságba felvették és az ujonczi két évre Párisba küldték; két év mulva Chinába utazott és ott megkezdette missionariusi működését. Huszonöt évet töltött Chinában és ebből tizenötöt folyton a missióban, nap nap után prédikálva; mert az utolsó tiz évben betegeskedése sokat gátolta őt hivatásának teljesítésében. Meghalt 1885. aug. 15.
Leveleit a Magyar Sion és Uj M. Sion közölte a 60-as évektől kezdve 1883-ig; jelentek meg azonban levelei a Hazánk és a Külföldben (1886.), az Egyházi Lapokban (1868–69.) és a M. Államban is. Egyik levelében nálunk gyűjtést kért rendeztetni egy kintornára (sipláda); miután azon tapasztalatra jutott, hogy egy ilyennek zenéjével nagyon szép számú hallgatóságot tudott prédikáczióihoz édesgetni, s azon kecsegtetéssel, hogy beszédje végén ujra fog kintornán játszani, kezdő hallgatóit együtt is tudta tartani.
Uj M. Sion 1886. (dr. Kereszty Géza.)
