Farkas Albert,
Farkas Albert,
hirlapiró, szül. 1842-ben aug. elején Szilágy-Somlyón régi orthodox zsidó vallású magyar családból; atyja, F. János, Esterházy Kálmán gróf gyalui uradalmának haszonbérlője volt; iskoláit Kolozsvárt az unitárius kollégiumban 1860-ban végezte, mire okt. Pestre jött, hol az egyetemi joghallgatók közé iratkozott be s egyúttal alkalmazást nyert a M. Sajtó cz. politikai lapnál; 1862-ben a Honnál az ujdonsági s külföldi rovat teendőit végezte. A Schmerling korszak beköszöntvén, hire járt, hogy a zsidókat vizsgára nem bocsátják, F. otthagyta a jogi pályát és Pozsonyba ment az ottani jesibára (rabbiképző-iskola), hol a zsidó tudományoknak szentelte idejét s onnét Bécsbe is ellátogatott és Stein, Unger stb. előadásait hallgatta; mígnem 1865-ben ujra visszatért Pestre s mint főmunkatárs belépett a Balázs Sándor által szerkesztett Magyarország és a Nagyvilág szerkesztőségébe. 1870-ben a zsidó congressus alapszabályai miatt erős mozgalom indult meg a hazai orthodox zsidóság körében. F. e mozgalom élén állók közt volt, organizálta az egész országban az orthodox zsidóságot, a mely törekvése teljes sikert aratott, mert nemcsak hogy az országgyűlés kimondotta, miszerint a congressusi szabályok az orthodox zsidókra nézve nem kötelezők, hanem F. e felekezet organisatióját is egy országos gyülekezetben keresztülvitte; szervező szabályzatot dolgozott ki számára s a felekezet érdekeit képviselő országos közvetítő bizottságot alakított; főtényező volt abban, hogy úgy az irodában, mint a községekkel való levelezésekben a magyar nyelv és hazafias érzület jussanak érvényre. Ugyancsak ő létesítette a budapesti orthodox zsidó hitközséget is, melynek titkára is volt és a melyben a szellem és a nyelv szintén magyar. 1873-ban Budapest főváros tanácsa kinevezte őt tollnoknak a VII. kerületi előljárósághoz, hol 1886-ig működött, midőn nyugdíjba lépett.
Első hazafias verse: Megint úgy lesz, mint volt régen cz. a Vasárnapi Ujságban (1861.) jelent meg; ekkor már valamennyi szépirodalmi lapban jelent meg tőle költemény, a Farkasok útja cz. költői beszélyével pedig, melyet megdicsértek, pályázott a Nádasdy-féle 100 aranyos díjra; ugyenekkor jelent meg egy nagyobb allegorikus költői beszélye Sámson és Delila cz. az Izraelita Közlönyben és később ugyanott Rúth könyvének, a Dalok dalának és Jezsaiás néhány fejezetének fordítása. 1862. decz. 10. előadták a nemzeti szinházban Nápolyi Johanna cz. 4 felv. drámáját és decz. 14. ismételték. Lefordította Gervinusnak Hamletről irt tanulmányát, mely a Hölgyfutárban jelent meg.
Munkái:
1. Az orosz interventió Magyarországon. Diplomatiai okmányokkal bővítve. Teleki László gróf után németből ford. Pest, 1861.
2. Nemzeti hárfa. Magyar költőnők műveiből összeállítva. Pest, 1862. (Előszóval.)
3. Országgyűlési Emlékkönyv 1866-ra. Pest, 1866–67. Tíz füzet. (Hajnik Károllyal együtt.)
4. Deák adomák. Pest, 1870.
5. Tolla Feraldi. Regény, About Edmund után ford. Pest, 1872.
6. Racine szinművei II. Phaedra, szomorújáték 5 felv. ford. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Pest, 1872. (Ism. Bud. Szemle XVII.)
7. Az Abderiták. Wieland után ford. Bpest, 1884. (Olcsó Könyvtár 180. sz. és Zöld Könyvtár 12. sz. Ism. Bud. Szemle XXXIX. Heinrich Gusztáv.)
Szerkesztette a Magyar Zsidót 1867. nov. 10-től és 1868-ban; Balázs Sándorral együtt az Omnibus cz. politikai napilapot 1871. ápr. 25-től nov. 4-ig, mikor a lap megszünt.
Kéziratban van: A zsidó irodalom remekei cz. nagy munkája.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1884. és önéletrajzi adatok.
