Farkas Sándor (gyulafehérvári),
Farkas Sándor (gyulafehérvári),
alszolgabiró és 1848–49-ben vésztörvényszéki biró, szül. Kis-Enyeden a mult század végén és Nagy-Enyeden tanult; Alsó-Fehérmegye táblabirája s az ellenzék hirneves szónoka volt. Gazdag nyelvismerettel birt; beszélte a magyar, latin, oláh, német, franczia és angol nyelvet. Az 1848–49. szabadságharczban mint vérbiró működött; azért kivándorolt Angolországba, majd Amerikába, végre Raguzába ment, hol egy leánya volt férjnél és ottan 1858-ban meghalt.
Czikkei: Az ember és a föld körüli észrevételek, Élethosszúság (Nemzeti Társalkodó 1835.), Egy utas sétája Fel-Gyógyról Vulkánig (Nemzeti Társalkodó, 1837.), Angolország szerencsés állapotja (Athenaeum 1839.), Utazási töredékek. Bécsujváros (Hirnök 1841. 95. 96. sz.), Igénytelen vélemény a köznevelésről (Mult és Jelen 1845. 12. 41. sz.), Egy levél Rómából, Görögország és Athene (Hetilap 1853. 82., 1854. 41. 42. sz.) Ragusa (M. Posta 1857.).
Munkája: Anténor utazása Görögországban és Ázsiában Egyptomról való értekezésekkel. Herkulanumban talált görög kéziratban; Lantier után a 17. kiadás után ford. és némely jegyzésekkel kiadta. Nagy-Enyed, 1831–33. Három kötet.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 122.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 172.
Petrik Bibliogr.
