Fáy Dávid Alajos (fáji),
Fáy Dávid Alajos (fáji),
Jézus-társasági áldozópap, F. Gábor alispán, kir. tanácsos és Diószeghy Zsuzsa fia, szül. 1721. febr. 22. Fájon (Abauj-Tornam.), 1736-ban az ev. ref. hitről a katholikus vallásra áttért és 1740-ben Nagyszombatban a bölcseletet hallgatta; Bécsben a jezsuita-rendbe lépett, hol a három próbaévet eltöltötte, mire tanár lett Nagyszombatban; 1753-ban mint hittérítő Dél-Amerikában, különösen Quitóban működött, honnan hét évi működése után a portugal kormány visszahívta; azzal vádolták, hogy az amajanos indiánokkal a kormány tudta nélkül egyezményt kötött; ezért Pombalban börtönbüntetést szenvedett; hét év mulva visszanyerte szabadságát és kevéssel azután 1767. jan. 12. Lissabonban meghalt.
Munkái:
1. Regia Serenissimi Archiducis Josephi indoles, felicitatis futurae prodromae. Tyrnaviae, 1845. (Költemény.)
2. Apologia P. Benedicti de Fonseca pro societate Jesu... (Fonseca Benoit Retratodos Jesuitas cz. portugal munkájának fordítása).
A M. Állam (1890. 260. és köv. sz.) Lisboából és Amerikából 1758-ban irt magyar leveleit közli.
Catalogus Soc. Jesu 1765.
Catalogus Bibl. Fr. Com. Széchenyi, Suppl. I. 281.
Katona, Historia Critica XXXIX. 950.
Fejér, Historia Academiae 67. (hibásan van Dánielnek irva).
Fasciculi Ecclesiastici 1842. 303. 335.
Stoeger Scriptores 78.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 131.
Sommervogel-Backer, Bibliothèque de la Compagnie de Jesus. Bibliogr. III. 573. l.
