Földváry Sándor (földvári),
Földváry Sándor (földvári),
1848–49. honvéd-ezredes, székely származású; 1848-ban Szegeden szabadcsapatot, utóbb egy honvéd-zászlóaljat toborzott és szervezett; a szabadságharczban vitézségeért «a bátrak legbátrabbika» elnevezést nyerte; ktüntette magát 1849. márcz. 22. a szöregi, ápr. 11. a vilovai csatákban, Szent-Tamás ostrománál (ápr. 3. az elfoglalt sánczokra F. tűzte ki a zászlót) és a római sánczok bevételénél; 1849. ápr. 4-ig a 3. honvéd-zászlóalj (a vörös sipkások) őrnagya volt; ekkor alezredesnek neveztetett ki; máj. 17. a magyar katonai vitézség rendje második osztályával diszíttetett fel, aug. 4. Görgey Arthur ezredesnek léptette elő. A szabadságharcz után külföldre menekült. Midőn 1861-ben hazájába visszatért, Eger városa febr. 28. diszpolgárai közé sorozta, Szeged városa pedig ápr. 15. lakosainak sorába fölvette és 100 lánczfölddel megajándékozta. Meghalt 1868. júl. 29. Pesten 59. évében.
Költeményt irt a Tavasz (Pápa, 1845.) cz. zsebkönyvbe.
Levele Szeged városához, Apátfalva 1861. jan. 7. (Vasárnapi Ujság 1861. 39. sz.)
1848–49. napiparancsai és jegyzetei kéziratban maradtak.
Honvédek Könyve 1861. I. 129. l.
P. Napló 1868. 149. sz. (Perczel Mór.)
Orsz. Honvéd-Naptár 1869. 129. sz. arczk. és gyászjelentés.
