Gallovich István,
Gallovich István,
járásbirósági albiró, szül. 1858. aug. 15. Ipolyságon (Hontm.) nemesi családból; középiskoláit Váczon a piaristáknál, majd Nagyszombatban az érseki gymnasiumban végezte; jogi tanulmányait a pozsonyi akadémián hallgatta; mielőtt ezeket befejezhette, államvizsgát tett ugyanott; később felsőbb engedélylyel a tanfolyamok hallgatásának mellőzésével a gyakorlati birói vizsgát a kir. itélőtábla előtt tette le. Előbb törvényszéki napi díjas volt Pozsonyban, honnét 1879-ben a miskolczi kir. törvényszékhez irnokká, itt 1885-ben aljegyzővé, 1888-ban jegyzővé s 1889-ben a miskolczi járásbirósághoz albiróvá neveztetett ki, hol jelenleg is működik. Közhivatali pályáján kiváló előszeretettel a bűnügyekkel foglalkozik. A közös hadseregben 1882-ben tartalékos tiszti rangot ért el.
A nagyszombati gymnasiumi Pázmány-körben szépirodalmi munkájával pályadíjat nyert; ezen műve (Márton-lyuk, névtelenül) Majer István Naptárában (1878) jelent meg. Rajzokat, elbeszéléseket, lyrai s leiró költeményeket, humorisztikus apróságokat stb. irt 1880 óta neve alatt, vagy Garamvölgyi G. I., G-ch, I-n jegyekkel vagy névtelenül a következő lapokba: Miskolcz (1880–81), Nógrádi Lapok (1881), Gyöngyös (1881), Budapest (1881–85), Képes Családi Lapok (1882-től), M. Népbarát (1882), Borsod-miskolczi Közlöny (1883–84), Borsodmegyei Lapok (1883), Bécsi M. Ujság (1883), Pikáns Lapok (1883), Kitartás (1884), Felvidéki Közlöny (1881), Miskolcz és vidéke (1884); továbbá a Fővárosi Lapok, Vasárnapi Ujság, Ország-Világ, M. Bazár, M. Geniusz, Uram-Bátyám, M. Háziasszony, M. Nők Lapja, Csirip-Csirip, székesfehérvári Szabadság és Ujpest és Vidéke cz. lapokba.
Kéziratban, sajtó alá rendezve: Antiphonák (költemények) és Táviratok (rajzok és elbeszélések.)
Önéletrajzi adatok.
