Gerő Ödön,
Gerő Ödön,
okleveles mérnök és hirlapiró, szül. 1863. szept. 13. Pécsett, Baranyamegyében; középiskoláit és műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte s mérnöki oklevelet szerzett. Hajlamai azonban csakhamar elvonták a mérnöki pályától és hirlapiró lett. Mint a Pesti Hirlap dolgozótársa különféle álnevek alatt, mint Viharos, Mártha, Lakatos Endre dolgozott. Miután rövid ideig az Ábrányi Emiltől szerkesztett Budapesti Ujság zenereferense volt, német hirlapirónak szegődött. A Neues Pester Journal munkatársa lőn és Ego név alatt tárczákat irt a lapnak. Itt maradt 1891-ig, mikor Fenyvesy Ferencz megalapítván a Magyar Ujságot, e lap mellé vette segédszerkesztőül.
Azóta megoszlik munkássága itt és az Élet között, melyet tiz fiatal iróval együtt megalapított, és melynek szorgalmas munkatársa máig is. Ebben a lapban lett az individualistikus philosophia egyik magyar előharczosa s a Nitzsche-iránynak egyik buzgó terjesztője; Vargha Ilona néven irta a lapba czikkeit és iránytárczáit. Az ő meghivására kereste fel Budapestet pár évvel ezelőtt a híres norvág drámairó: Ibsen; ugyancsak ő pendítette meg először az oly nagy hullámokat vert leánygymnasium eszméjét is. Legújabban a Pesti Naplóban (1894. 123. sz.) irt a Mátyás-szobor pályaterveiről.
Munkái:
1. Az én fővárosom. Bpest, 1890. (Tárczák. Ism. Egyetértés 233. sz. sat.)
2. Egyének. Bpest, 1892. (Elbeszélések.)
Egyenlőség 1893. 8. sz. (Róna Béla.)
