Gyárfás István Tihamér (nagy-abonyi),
Gyárfás István Tihamér (nagy-abonyi),
bölcseleti doktor, esztergom-főegyházmegyei áldozópap és főgymnasiumi tanár, szül. 1863. decz. 14. Léván Barsmegyében, hol alsóbb tanulmányait végezte; a felsőbbekre Esztergomba, majd mint papnövendék Nagyszombatba ment. Itt bevégezvén a gymnasiumot, a theologiai tudományokat a budapesti egyetemen hallgatta, honnan, miután a «sz. hittudományok babérkoszorusá»-nak czímét elnyerte, 1886. a nagyszombati főgymnasiumhoz ment tanárnak. 1887. jan. 1. miséspappá szenteltetett föl; majd káplán és 1889-ben bölcseleti doktor lett a budapesti egyetemen a régészeti tudományokból. 1892-ben nevelő volt a Széchenyi grófoknál; 1893 óta tanár a brassói főgymnasiumban. Költeményeket és szépirodalmi czikkeket írt a Kath. Társadalomba (1883–84), a M. Katholikusba (1884–85); a bpesti M egyházi irodalmi iskolának is szorgalmas tagja volt és Munkálataiban közreműködött. Különös előszeretettel foglalkozott a régészettel és Dvorzsák, Havi Füzetek cz. vállalatában kezdte meg e szakbeli tanulmányait. Czobor Béla előadásai az egyházi műrégészetre fordították figyelmét; azóta az Egyházművészeti Lapoknak rendes munkatársa.
Munkái:
1. Őskeresztény műemléki tanulmányok. Pályadíjjal koszorúzott mű. Bpest, 1887. (Különnyomat az Egyházműv. Lapokból. Ism. Archaeol. Értesítő, Religio I. 30. sz.)
2. Pannonia őskeresztény emlékei. Régészeti tanulmány. Bpest, 1889. (Ábrákkal. Ism. Századok 720. l. M. Sion 928. l., Egyházi Közlöny, Arch. Értesítő és Irod. Szemle 1890.)
Álneve és jegyei: Abonyi I., A. I.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 157. l. és önéletrajzi adatok.
