Gyulai Ferencz (maros-némethi és nádaskai gróf),
Gyulai Ferencz (maros-némethi és nádaskai gróf),
Udvarhelyszék főkirálybírája, Középszolnok és Küküllőmegye főispánja. Gy. István asztalnok fia, cs. kir. tábornok; Thököly egyik párthíve; Erdély bukása után kiment Havasföldére. Rákóczy korában már nem a fejedelemmel harczolt, hanem a labanczok soraiba állt és 1694. jún. 2. udvarhelyi főkirálybíró volt, midőn bárói s 1701. jan. 13. grófi rangra emeltetett. 1709. tábornok lett. A maros-némethi ev. ref. templomot felépíttette.
1685-ben követségben járt Carafánál; ekkor írta: Gyulai Ferencznek Karafával való discursusát (magyarúl) és Memoriale-ját decz. 18. Szatmárt (latinúl), mindkettő közölve van a Történelmi Tárban (1882. 482–491. l.) a gróf Héderváryak viczai levéltárában levő eredeti kézirat után és végrendelete. Bukarest, 1691. szept. 24. (Tört. Tár 1884. 138–140. l.) a gróf Kuun Géza maros-németi levéltárában levő eredeti után.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 486., 487. l.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 118. l.
Történelmi Tár 1887. 704., 705., 711. l. (Torma Károly).
