Gyulai Ferencz (maros-némethi és nádaskai gróf),
Gyulai Ferencz (maros-némethi és nádaskai gróf),
cs. kir. tábornok, Gy. István gróf altábornagy és gróf Bánffi Judit fia, szül. 1714. nov. 27., katonailag neveltetett, különben polgári iskolákban tanult. Katonává valószinűleg 1739-ben lett és részt vett az első örökösödési háborúban. 1752-ben tábornokká neveztetett ki, de tovább nem alkalmaztatott tényleges szolgálatra. 1753-ban haza utazott és 1755. jan. 28. Nagy-Szebenben nőül vette gróf Haller Karolinát; azután gazdálkodásra adta magát. Emlékiratában nem jegyezte fel azt, hogy mikor tért át az ev. ref. vallásról a kathol. vallásra. Zarándmegyei birtokain katholikus templomokat építtetett és segélyezett, de a jezsuitákkal nem rokonszenvezett; az ő papjai a francziskánusok voltak. Atyja halála (1758. okt. 13.) után 1759. máj. 16., ennek 51. sz. gyalog-ezredje tulajdonosává lett. A trésztiai falu s aranybányának is tulajdonosa volt. Birtokain, úgy látszik, csak koronként és leginkább nyaranta tartózkodott; rendes lakása Nagy-Szebenben vala. Meghalt 1787. nov. 20. Nagy-Szebenben. Benne a család ifjabb ága kihalt.
Emlékiratokat hagyott hátra, melyeket az Apponyi Sándor gróf birtokában levő eredeti kéziratból Torma Károly tett közzé: Gróf Gyulai Ferencz tábornok emlékiratai 1714–1787 czímmel a Hazánkban (1886. 403–413., 509–522., 590–603., 681–692., 740–752. és 1888. 54–58. l., az emlékiratra s szerzőjére vonatkozó tudnivalókkal az 58–66. l.) Ezen emlékirat nevezetes forrása hazánk XVIII. századi, főleg katonai s társadalmi történetének. Följegyzéseit, melyeket Notatióknak, majd Jegyzőkönyvecskének, leggyakrabban pedig Diariumnak nevez, 1766. máj. 15. Trésztián kezdette írni s az utolsó jegyzet 1787. júl. 30. után kelt; rendesen nem keltezte s előbb, úgy látszik, czédulákra írta s könyvébe rendetlen sorrendben másolta le. Emlékirataiban néhány érdekes történeti adatot is említ föl; így II. Józsefnek, mint trónörökösnek Erdélyben 1773-ban és 1783-ban ismételve tett utazását; a Hora-lázadásról írt jegyzetei, habár rövidek, szintén értékesíthetők.
Történelmi Tár 1897. 701–717. l. (Kijegyzések gróf Gyulai család levéltárából, Torma Károlytól.)
