Hajós József,
Hajós József,
veszprémi kanonok, szül. 1792-ben a szombathelyi püspökség soroki majorjában, hol atyja számadójuhász volt; a szombathelyi szent Ferenczrendiek zárdafőnöke szállással és élelemmel látta el a fiút, a ki csak így folytathatta tanulmányait; később mint nevelő került föl Pestre s a veszprémi papnövendékek közé lépett; a pesti központi nevelőben végezte a theologiát. 1819-ben áldozópappá szenteltetett föl. Rövid ideig a veszprémi káptalan karkáplánja s 1827-ig a megyei nevelőintézetben tanulmányi felügyelő volt. Ez időtől 1834 ig az egyházi jogot és történelmet tanította, egyúttal házassági védő s a papnevelő aligazgatója, azután 16 évig felső-iszkázi plébános volt. 1846-ban a veszprémi szentszék ülnökévé neveztetett ki s 1850-ben kanonok lett. Meghalt 1855-ben. A felső-iszkázi plébániának 700 p. frt. alapítványt tett.
Egyházi beszédei a Magyar egyházi beszédek gyűjteményében (Uj folyam. Buda 1840–45. III. és IV. k.) jelentek meg.
Religio 1855. II. sz. (Szabó Imre.)
