Heil Fausztin,
Heil Fausztin,
jogi doktor, kir. táblai biró, szül. 1847. febr. 15. Milanoban; gymnasiumi tanulmányait Teschenben és Miskolczon, a jogot a pesti egyetemen végezte, hol doktori oklevelet szerzett. Tanulmányainak bevégzése után Árvamegyében rövid ideig mint megyei aljegyző a büntető ügyeknek előadója volt; a kir. biróságok szervezésekor leköszönt s ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1879-ben mint kir. alügyész államszolgálatba lépett és e minőségben Trencsénben, Eperjesen, majd Budapesten működött. Innét 1886-ban fiumei kir. ügyésznek, 1890. a budapesti kir. táblához birónak nevezték ki, hol jelenleg is működik.
Czikkei a Jogtudományi Közlönyben (1875. Vitás telekkönyvi jogesetek, Nehány szó egy vitás telekkönyvi kérdéshez, 1888. A ravasz fondorlat, mint csalás tényelme, 1889. A Btk. 415 §-ához, 1890. Rablás vagy zsarolás? Zsarolás és laksértés, Eszmei halmazat). Egyéb büntetőjogi dolgozatai a M. Igazságügyben és a Büntető Jog Tárában jelentek meg; a torinoi Rivista Penalenak állandó munkatársa. Zanardelli volt olasz igazságügyminiszter felhívására az olasz büntetőtörvénykönyvi javaslatról véleményt írt. Szerkeszti és részben írja A Pallas Nagy Lexikona jog- és államtudományi részét.
Munkája: Naturalismus a büntetőjogban. Bpest, 1886. (M. Jogász-egyleti Értekezések 21.)
Pallas Nagy Lexikona IX. 4. l.
