Horváth Farkas,
Horváth Farkas,
főmérnök, H. Dániel ev. ref. lelkész és Wiski Sára fia, szül. 1829. jún. 14. Székesen Marosszékben, (a család egyik őse Licovits Horváth János 1609. márcz. 7. Báthori Gábor erdélyi fejedelemtől nyert donationalis nemes levelet); középiskoláit a marosvásárhelyi ev. ref. collegiumban, a felsőbb tudományokból a bölcseletet két évig, a jogit is kettőig ugyanott hallgatta; egyidejüleg Bolyai Farkastól tanulta a mathematikát és physikát, ki őt a gyakorlati mértanba is bevezette. A szabadságharczban előbb mint nemzetőr, később mint honvéd főágyús szolgált és több ütközetben vett részt; az utolsók egyikén, mely az oroszok ellen vívatott, azok foglya lett, de 24 óra mulva szabadon bocsáttatott. Azután a szolgabiróságnál volt alkalmazva, hol németül megtanult. Az országos kataszter felállítása alkalmával 1851-ben belépett kataszteri mérnöknek, hol a felügyelőségnél mint revidens is működött. 1855-ben nyolcz havi szabadságot nyervén, megtakarított pénzén a budai József-ipariskolában, óradíj mellett, a tanárok magánelőadásait hallgatta a gyakorlati mértanból, magas építészetből, az út-, vasút-, víz- és hídépítészetbőI és ezen tantárgyakból vizsgát is tett. A kataszter nyolczadik évét már Magyarországon szolgálta Pestmegyében. A katasztertől kilépve, mint magánmérnök működött. Ezután az 1860. alkotmányos korszakig Kecskemét főmérnöke volt, 1867-ig pedig Sopron város uradalmának urbéri rendezésével foglalkozott. Az új alkotmányos korszakban a Jász-kunkerület választotta meg mérnökének, központi működéssel Jászberényben. 1870. szept. 27. Pestváros szolgálatába lépett; a közgyűlés által az újonnan szervezett katasztralis mérnöki állásra választatott meg és ugyan azon évben a József-műegyetemen földmérői oklevelet nyert. 1881-ben a velenczei nemzetközi földrajzi congressus kiállítására kiküldetett. 1881-ben mint a főváros kiállítási irodájának műszaki vezetője, a kiállítást rendezte s jelenleg is mint fő- és székvárosi mérnök működik.
Czikkei a Jász-Kunságban (1868. A földrengés, Nőnöveldéink vizsgái, A haladók és maradók, 1869. Jászberényi artézi kut és több vezér-, természettudományi s társadalmi czikk); a Mudrony Soma gazdasági lapjában (1870. A szabadalmak eltörlése); 1871–74-ben több felolvasást tartott a mérnök- és építész-egyletben, a Közlönyben (1877. A főváros telek-és házszámozási rendszere); a Budapest és környéke (Bpest, 1879. III. kötetében: A főváros műszaki helyirata 101 lap.)
Munkái:
1. A tenger világa. Honi és külföldi kútfők után. 1. füzet. Kirándulás a tengerre. Számos válogatott képpel. Pest, 1867. (A munka öt füzetre volt tervezve, de csak az I. füzete jelent meg.)
2. Egy szó Pest város csatornázásáról. Pest, 1872.
3. A szobafűtés elmélete. Bpest, 1875. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyéből.)
4. Értekezés az árnyékszék rendszerek felett. Bpest, 1876.
Szerkesztette a Jász-Kunság cz. hetilapot 1868. január 5-től 1869. decz. 26-ig Jászberényben.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1876. és önéletrajzi adatok.
