Horváth Gábor,
Horváth Gábor,
Jézus-társasági áldozópap és hitszónok, szül. 1668. ápr. 24. Győrött; 1687. nov. 8. lépett a rendbe; 1715-ben a kolozsvári seminarium s rendház kormányzója volt; azután több helyt hitszónoki s más hivatali minőségben működött. Meghalt 1740. jún. 14. Esztergomban.
Munkái:
1. Egy mennyei hazánkba vezető magyar angyalka, avagy, az igazi apostoli, közönséges római anyaszentegyház régi szent hitében lévő, és mennyben igyekező magyar lelkeknek vezérlésére; tudni-illik a szent gyónás, az Urunk sz. teste felvétele, és az isteni szeretetből eredendő érdemes szándék tudományiról, három részecskékből álló oktató könyvecske, mely Brezovay Ferencz Tállya városa plebanusa fen maradandó emlékezetére köteleztetvén, egy Jézus-társasága legkisebb tagja által világosságra adattatott. Kassa, 1724. (Névtelenül.)
2. Lelki szem gyógyító, avagy szenteknek, a sz. képeknek, a szentek teteminek s ereklyeinek, és a Krisztus sz. Keresztének tiszteletében némely-némely vak nem-catholicusoknak meg világossitására való könyvecske, mely is deák nyelven Szerdahelyi Gábor által Kassán 1724-ben világosságra adattatván: egy, ugyanazon társaságbélitől magyarra fordíttatott. Nagybánya, 1725. (Névtelenül.)
Katona, Historia Critica XXXVIII. 866. l.
Fejér, Historia Academiae. Budae, 1835. 43. l.
Stoeger, Scriptores 152. l.
Backer- Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 465. l.
