Horváth György (pálóczi),
Horváth György (pálóczi),
ev. ref. lelkész Császáron (Komáromm.) és a tatai egyházmegyének jegyzője volt 1761-től. H. Ádám költőnek atyja, nagy-géczi (Szatmárm.) származású; 1747. ápr. 29-től Debreczenben tanult; 1752–53-ban Bűd-Szent-Mihályon volt rektor, azután Török-Szent-Miklóson, végre császári pap lett; 1788 elején meghalt.
Munkája: Természetnek és kegyelemnek oskolája, az az: Olyan hasznos könyvecske, amely az isteni tökélletességeknek, a látható, és láthatatlan teremtéseknek vizsgálásából, s meggondolásából, a keresztyén embert az Isten dicséretére serkenti. A mely hét részekben, hetven szakaszocskákban, e kisded kézben hordozható formában, az együgyű, de idvességre igyekező, és az Istent dicsőíteni kivánó keresztyének számára kiadatott H. Gy. Ts. P. (Horváth György császári prédikátor) által. Győr, 1765. (1775. és 1778. Győr.)
Még néhány iskolai imádságos könyvet is írt, de ezeknek megjelenéséről nincsen tudomásom, valószinűleg névtelenül adattak ki. Egyháztörténelmi becses feljegyzései maradtak fenn a nevezett egyházmegye jegyzőkönyvében 1761-től 1787-ig. (A tatai venerabilis Tractus Protocolluma I. Tomus 1711–1791. 4rét.)
Figyelő I. 1876. 49. l.
Petrik Bibliogr.
Sz. Kiss Károly, Töredékek Nagy-Igmánd és Vidéke Multjából. Komárom, 1892. 75. l. és Bakóczy János szives közlése a debreczeni főiskola jegyzőkönyvéből.
