Horváth Mihály,
Horváth Mihály,
theologiai doktor, jogakadémiai igazgató, előbb a jezsuita rendnek volt áldozópapja; (ha nem csalódom, ez azon ifj. H. Mihály, ki a jezsuiták 1768. Catalogusa szerint akkor Kassán a rhetorika tanára s az újoncz papok felügyelője volt és miután neve 1769-ben már nem fordul elő, akkor a rendet el is hagyta; ez szül. 1733. decz. 24. Kőszegen és 1749. okt. 18. lépett a rendbe.) H. 1780-ban nagyváradi akadémiai igazgató lett. 1784-ben a második félévi vizsgálatok alkalmával hirtelen rosszul lett és többé fel sem gyógyult. Meghalt 1784. szept. 21. Nagyváradon.
A latin classicusokból nem jelentéktelen verselési képességet sajátított el, de ebbeli ügyességének jelét tudtomra nem hagyta fenn nyomtatott műben. Révai Miklósnak meghitt barátja volt, vele levelezett és buzdította őt a Magyar Hirmondó szerkesztésére.
Öt levele van a m. n. múzeum kézirattárában, melyeket 1783. máj. 2., jún. 11., 25., decz. 26. és 30. Nagyváradról Révaihoz intézett, ki ezekből némi kivonatot is közölt Elegyes versei (Pozsony, 1787. 249–255. l.) cz. munkájában.
Csaplár Benedek, Révai Miklós élete. Budapest, 1881–83. l. 337., 352., 355. l., II. 9., 24., 26., 27., 31., 32., 45., 77., 78., 80., 96., 102., 106–108., 118., 123., 185–192., 325., 330., 344. l.
Figyelő XI–XIV.
Bozóky Alajos, A nagyváradi kir. akadémia százados multja. Bpest, 1889. 55. l.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. IV. 471. l.
