Hrabowszky György (hrabovai),
Hrabowszky György (hrabovai),
ág. ev. lelkész, szül. 1762. márcz. 8. Homok-Bögödén (Veszprémm.), hol atyja, a későbbi superintendens H. Sámuel, lelkész volt; időközben téthi pappá választatván, fia itt tanult 1773-ig, a midőn Sopronba ment, hol 10 1/2 évet töltött. Innét külföldre akart indulni, de míg a szükséges kimehetési engedélyért járt, 1784. jan. 7. Uraj-Ujfalu meghívta iskolatanítójának, úgy, hogy együtt viselje a lelkészi hivatalt is; e meghívásnak engedvén, 1786-ig ott működött. Ekkor azonban az útlevelet megnyerte s kiment Vittenbergába, 1787. ápr. 18. Halléba, hol 1788 végeig maradt. Külföldön hittani tanulmányai mellett az egyetemek könyvtárait buvárolta a magyar irodalmi művek végett. 1788-ban a palotai egyház meghívta lelkésznek és itt hivataloskodott 1795-ig. Közben az 1791. pesti zsinatra az egyházak képviselőjéül küldetett és ott egy fontos beszédet tartott. 1795. márcz. 1. Kis-Somlóra ment; 1800-ban a vadosfai gyűlésen allevéltárnokká választatott, de 1803. okt. 12. ismét visszatért Palotára, hol az alsó veszprémi egyházmegyének esperese, a komáromi s fejérvári egyházmegyéknek pedig administratora lőn. Azonban innen is elköltözött 1817-ben Lajos-Komáromba, leginkább azért, hogy az ottani németeket és tótokat magyarosítsa, a mi neki sok viszály után némileg sikerült is. Itt hunyt el 1825. ápr 12. Jellemző vonás életéből az, hogy ő minden áron közeledést akart a három főbb felekezet közt; ép ezért egyaránt dolgozott a reform. Prédikátori Tárházba s a róm. kath. Egyházi Értekezések és Tudósításokba; ezenkívül élete minden perczét a hazai irodalom és nemzetiség ügyének szentelte. Levelezett csaknem minden tudósunkkal, főpapokkal, herczegekkel sat.; munkái kiadásáért is sokat futott, fáradott, de e mellet gyermekei nevelését és könyvtára gyarapítását sem hanyagolta el, melyet 2000 kötetre emelt.
Czikkei a Zeitschrift von und für Ungern (VI. 1804. David v. Perlaky A. C. Prediger); a Tud. Gyűjteményben (1817. II. Tudós asszonyokról, névtelenül, IV. Horehoviczai Dudith András élete T., 1818. XI. Mádai Dávid Sámuel hálai főorvos élete, 1820. III. Győrvármegyei írók a kik nyomtatásban kisebb vagy nagyobb munkákat adtak ki, X. Id. Deccard Kristóf János soproni ev. rektor élete, 1825. VII. Brutus Mihály historiografus élete); költeménye a Bachich István, A véletlen halálnak siralmas és örvendetes neme... 1802. márcz. 10. Veszprém (Perlaky Dávid fő Senior úr felett mondott áriák) cz. műben s a Minervában (1832. IV.)
Munkái:
1. Jobb egyházi embernek kevés tudománynyal bírni, de a kevéssel használni mint sokat tudni, de a sok tudomány mellett mind az emberiség, mind a keresztyénség regulájit elhibázni. Ennek valóságát kivánta a magyar közönség eleibe terjeszteni egy Dunamelléki magyar evangelikus prédikátor. Pest, 1787. (Valójában Halléban nyomatott.)
2. Evangyeliomos könyv, melyben a vasárnapok és a jeles innepekre rendelt evangyeliomi szakaszok magyaráztatnak. A tanuló ifjuság számára s a Krisztus esméretében nevelkedni kivánó hiveknek épületekre, németből (Scheffer után) magyarra fordítattatott és minden vasárnapra való imádságokkal megszereztetett. Bécs, 1789. (2. kiadás. Veszprém, 1793.)
3. Jeles innepekre való kérdések, melyeket ama nagy érdemű doctor Seiler Fridrik György német katekismusához tartozó toldalékjából vett s a keresztyén nevendékenység számára magyarra fordított. Veszprém, 1789.
4. A Haza szeretete. Egy protestáns prédikáczió, melynek olvasása után ama jó hazafi Magyar Dániel jobb ember, jobb keresztyén, jobb magyar hazafi lehet. Árultatják a szegények 7 kr. Veszprém, 1790. (Szeicz Leo műve ellen írt czáfoló egyházi beszéd.)
5. Háláadó prédikáczio melyel kegyes királyunk II. Leopold megkoronáztatásának innepét ülte a palotai evangelika ekklezsia advent 1. vasárnapján. Bécs 1791.
6. A sz. Luczai Uj szállóknak eredetek, szaporodások, azon törvényekkel együtt, melyekkel virágzásokat eszközli IV. Ferdinánd, a két Sziciliai országok királya. Irta olaszul IV. Ferdinánd Nápolyban, 1789-ben németre fordíttatott Bécsben, 1791-ben magyarra Palotán. Veszprém, 1792.
7. Főtiszt. Fock bécsi evangy. superintendensnek az igaz hazafiságrúl mondott szent beszédei. Egy hazája békességét ohajtó k. méltóság kivánságára németből fordíttattak s a magyar hazára alkalmaztattak. Veszprém. 1793.
8. A Palotai evang. árvaház felszentelésekor tartott Isteni tiszteletnek rendi. Veszprém, 1793.
9. A szegényekhez, kivált a gyámoltalan árvákhoz való irgalmasságnak édes gyümölcseire emlékeztető prédikáczio, melyet a kis somlyai alumnium felállításának alkalmatosságával sz. három. 1. vasárnapján a gazdagról és a Lázárról szóló evangeliomból mondott. Hatodik beszéd a szegény tanulók javokra 1795. (Veszprém.)
10. Zakariás bőjtje, melyet Zakariás napján boldogult N. N. Szabó László árvák atyja felett tartott halotti prédikáczio után leírt. Szombathely, 1797. (Versben.)
11. Szomoru halotti ének, mely Egyházas N. N. Nagy-Berzsenyi Juliánna asszony felett mondatott... Szombathely, 1797.
12. A dunántuli evangy. conf. superintendentia prédikátorai, kiknek rövid leírásokkal a 1. pásztori hivatalnak ötvenjét békével megért főtiszt. tudós n. és nemz. Nagy István superintendens és sz.-lőrinczi predikátor úrnak kedveskedett... Jegyzések és folytatások a papi ötvenen örvendő prédikátoroknak leírásokra, melyekkel kivánta a papi tükröt gyarapítani. Veszprém, (1806. Ism. N. Annalen der Literatur 1809. II. 257. l.)
13. A gyilkosul megöletett XVI. Lajos franczia királyról tartott gyász beszéd, melyet quinquagesimae vasárnapján 1793. a szokott evangyéliumra Palotán mondott s az igaz hazafiságról szólló beszédeihez toldalékul adott. Bécs, 1815.
14. A szolgálatra való készség áldozatjának T. N, és N. Szakonyi János úrnak... kora halálát így siratta egy igaz vére. Veszprém, év. n.
Kéziratai: Magyar Mecenások betűrendben, 12 ív; Tudós asszonyok, 8 ív; Lexikon Irenicum: Béke szótár, 65 ív; Jóltevő intézetek, 74 ív; Megjutalmazott tudósok és kézmívesek 25 ív; Brutus Mihály cs. kir. historiografus élete, 11/2 ív; Külföldre szakadott és ott meghalt magyar tudósok, 8 ív; Krisztus urunk kínszenvedése és halálának leírása, 29 ív; Keresztelő János élete 12 ív; Az augustana vallástételt tartó túl a dunai superintendensek vagy evangelikus püspökök élete 1796-ig (másolata Fabó András agárdi ág. ev. lelkész birtokában volt); Jézus élete. Minden vallásbecsülő ker. ifjak és nevendékeknek javokra Feddersen után németből, 19 ív; Memorabilia August. Confes. in Hungaria Trans-Danubiana 1521–1817, 70 ív; A kis somlói ev. ekkl. történetei 1785–1806-ig; Gymnasologia, azaz túl a dunai A. C. levő ev. kerület professorai, akadémicusai és iskola tanítói betűrendben, 30 ív; Presbiterologia Ev. A. C. Trans Danubiana, azaz: túl a dunai aug. conf. levő evang. snyerintendentia prédikátorai, Luther és Dévay reformátiójoktól fogva e mostani időkig lehozva, 100 ív; Veszprém, Somogy, Tolna, Zala, Baranya, Győr, Moson, Sopron, Vas, Komárom, Fejér nemes vármegyék írói, 70 ív; Annales sui temporis 1784–1821. (naptári jegyzetek) sat. 925 ívre menő kéziratai fiának H. Jánosnak birtokába jutottak; innét kerültek a soproni ág. ev. főiskola levéltárába, hol jelenleg is őriztetnek.
A m. n. múzeumban következő kéziratai vannak: A siketek és némák eránt való tisztünkről, 1801. 8r. 20 lap; Tabula chronologica memorabilioram Aug. Conf. in Hungaria Trans Danubiana 1803., ívrét tizenegy levél; Jelentése Dudith András életének kiadásáról 1820., Dudith András pécsi püspök élete, Mossóczi Institoris Mihály élete, Recensiója az oskolai tanítók tárházának, melyet Sipos József kiadott 1817., Clerogamia, avagy néhány papok bajairól, kik a róm. cath. vallásban vagy megházasodtak, vagy megházasodni akartak 1816, Theodul vendégsége, összesen 4rét 180 lap; Hazafiúi jelentés jótevő intézetekről gyűjtölt szótára felől és három levele Horvát Istvánhoz: Lajos-Komárom, 1818. jún. l.. 1819. szept. 13., egy hely és kelet nélkül.
Magyar Hirmondó 1792. II. 128., 616. l.
Hrabovszky György, A Dunántúli ev. aug. conf. superintendentia predikátorai. Veszprém, 1806. 37. l.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 37. l.
Tudom. Gyűjtemény 1825. VI., 1826. VI. (Kéziratai), VII. (Életrajza.)
Hazai s Külf. Tudósitások 1825. I. 37. sz.
Katona, Historia Critica XLII. 582.
Archiv für Geschichte. Wien. 1827. 10. sz.
Ersch und Gruber, Allg. Encyclopädie II. Sect. 11. Theil 288. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 213. l.
Veszprém 1866. 23., 24. sz. (Eötvös Lajos.)
Petrik Bibliogr.
