Ignati György
Ignati György
ág. ev. lelkész, I. Gergely és Gajan Mária fia, svábóczi (Szepesm.) származású; szül. a XVII. század utolsó évtizedében; Kézsmárkon és Rozsnyón tanult, azután Lőcsén és Eperjesen folytatta iskoláit; itten Kalisius Fülöp Henrik báró nevelőnek fogadta Keresztély fia mellé, kivel együtt Tübingába küldötte egyetemre, hol mesteri fokot is nyert 1717-ben. Visszatérvén hazájába. Eperjesen concrector lett; négy év mulva pedig rectorrá léptették elő. 1730. máj. 25. a héthársi község lelkészének ordináltatott; 1741-ben Giralton (Sárosm.) volt lelkész; innét pedig Czekeházára (Zemplénm.) ment szintén lelkészi hivatalba, hol meghalt.
Munkája: Dissertatio academica de fidelibus confessoribus, juxta Rom. X, 10. quam... eruditorum judicio & examini sistet... Tubingae, 1717.
Klein, Nachrichten II. 257. l. (hol neve Ighnathinak iratik.)
Fabó, Monumenta IV. 32., 261., 330. l. (neve Ignathnak irva.)
Petrik Bibliogr.
