Irányi István
Irányi István
kir. törvényszéki biró, I. Dániel országgyűlési képviselőnek testvérbátyja, szül. 1816. decz. 26. Aboson (Sárosm.); eperjesen és Kézsmárkon tanult, 1841-ben az ügyvédi oklevelet megszerezvén, 1848-ig ügyvéd és váltójegyző volt Eperjesen. Az 1848–49. szabadságharczban mint hadbiró szolgált az első hadtestben és több ütközetben részt vett. Buda ostrománál egyike volt az elsőknek, a kik máj. 21. a várfalat megmászták és a nemzeti lobogót kitűzték, a miért is még aznap ott a helyszinén vitézségi érmet kapott (a Szokoly Viktor által szerk. Honvéd-Albumban Buda ostroma cz czikkben mint Hernády szerepel). A szabadságharcz leveretése után több izben fogságra vetették. Hogy öcscse könnyebben menekülhessen, Dánielnek vallotta magát, mint ilyent halálra is ítélték és csak gróf Szirmay Tamás közbelépése folytán maradt el a végrehajtás. Hosszabb fogság után büntetésből besorozták, majd (ezt a büntetést elengedvén) az ügyvédség gyakorlatától eltiltották. 1860-ban Sárosmegye főszolgabirája, 1867. tanár az eperjesi jogakadémián. A biróságok szervezésekor (1872) királyi törvényszéki biróvá nevezték ki. Meghalt 1884. nov. 20. Eperjesen.
Már kora ifjuságában benső barátságba lépvén Kerényi Frigyessel és utóbb Tompa Mihálylyal, ezek révén Petőfivel is megismerkedett és tanuja volt az 1845. évben Eperjesen lefolyt költői versenynek.
Czikkei a Hazánk és a Külföldben (1865. 35. sz. Adalék Sáros- és Kapuvár vidéke cz. czikkhez, 1869. Még egyszer az «Erdei lak» Eperjes mellett), az Eperjesi Lapokban (1882. 18–24. sz. Visszaemlékezések az 1848–49. szabadságharczra), a Sárosmegyei Közlönyben (1890. 48. sat. sz. Petőfi, Tompa, Kerényi Eperjesen, 1891. 9. sz. költeménye és Petőfivel való visszonya, 1892. Lévay-Latkóczy, Tompa, Kerényi és Irányi István levelezése.)
Pallas Nagy Lexikona IX. 681. l. (Latkóczy Mihály) és gyászjelentés.
