Jablonkay Géza
Jablonkay Géza
távírói számtiszt, J. Gábor és Peák Mária fia, szül. 1839. márcz. 12. Zomborban (Bácsm.); középiskolai tanulmányait szülővárosában bevégezte, mire, hogy vagyonilag tönkre ment szüleinek (a szabadságharcz alatt házuk és csaknem mindenük a tűz martaléka lett) terhére ne legyen. 1857-ben a hivatalnoki pályára lépett és a cs. kir. pénzügyi hivatalnál kapott irnoki állást; majd a cs. kir. járásbirói hivatal kötelékébe lépett; ez azonban 1868-ban az absolut korszak megszüntével feloszolván, Bács-Bodrogmegye levéltáránál allevéltárnok volt 1870-i. Időközben 1868-ban a Pesten megnyilt statisztikai s államtávirói tanfolyamot látogatta s a vizsgát is letévén, 1870-ben Szegeden nyert alkalmazást. 1873. Lugoson, 1874. Temesvárt és 1875–80-ig Zomborban volt távíró tisztviselő, 1881-ben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter Budapestre helyezte át, hol számtiszti rangot viselt. Hogy soktagú családjának jövőjét biztosítsa, Ujpesten házat vett; onnan járt be hivatalba, néha gyalog is. Ennek esett áldozatul. 1882. őszén súlyos betegségbe esett és 1883. márcz. 17. a budapesti Üllői-úti klinikán meghalt.
Költeményei s elbeszélései jelentek meg a budapesti lapokban és leveleket írt az Alföldbe Lugosról (1873).
Munkái:
A lengyel forradalom után. Regény, Pest, 1866. (A tiszta jövedelem fele a magyar gazdaasszonyi egylet árvaháza alaptőkéjének szaporítására van ajánlva. Czímkiadás. Bpest, 1884.)
Beszélygyűjtemény. A külföldi jelesebb írók műveiből. Temesvár, 1870. Két kötet. (Orosz beszélyek).
Szendike álma. Regény a lengyel forradalom korából. Bpest, 1884.
Petrik könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete és fiának Jablonkay Gézának szives közlése.
