Jámbor Gyula
Jámbor Gyula
ügyvéd, J. Endre szabómester és Rongicz Rombauer Anna fia, szül. 1846. decz. 9. Pesten; középiskoláit a helyi ev. ref. gymnasiumban végezte; a jogot az egyetemen hallgatta. Azután az ügyvédi pályára lépett. Még jogász korában katonáskodott; részt vett a herczegovinai hadjáratban és hadnagy lett. Stolácz várának védelmében mint csapattiszt működött. A hadjára befejezése után főhadnagygyá neveztetett ki s a katonai pályán 23 évet töltött; e mellett ügyvédeskedett és jelenleg is gyakorló ügyvéd Budapesten.
Czikkei a Honban (1877. 245. sz. A szegény ember igazsága, 1878. 219. sz. Mussits Ivánról, Az okkupáczió, 268. sz. Stoláczi levél), a Miskolczban (1877. A személy szabadsága, Grácz és környéke, Miért nem akarnak a bagatell ügyeknél perköltségek megállapítani, 1878. A gyülekezési-népgyűlési jogról, 218–219. sz. Könyvism., 223–224. sz. Esküdtszéki institutió, 292–293. sz. Egy regényes éj Stolácz várában), a Háború Krónikában (1878. Stoláczi levél), a Vasárnapi Ujságban (1878. Stolácz vára), a Nemzetben (1878. 981. sz. esti k. A minta tornaterem), a Figyelőben (1886. Stenger Károly) sat.
Kéziratban: a magánjog fejlődésének vázlatos története az ősidőktől a jelenkorig.
Önéletrajzi adatok.
