Jászai Mari,
Jászai Mari,
szinésznő, szül. 1849-ben Aszódon (Pestm.) szegény szülőktől. anyja Győrbe átköltözve, ott meghalt, mielőtt kis leánya sorsát biztosíthatta. Bécsben gyermektársalkodónő volt egy magyar családnál tizenöt éves koráig. Korán hajlamot érzett a szinészet iránt, s midőn e hajlamát atyja ellenezte, Hubai szinigazgatóval akként egyezett meg, hogy Székesfejérvárra szökik és ott beáll szintársulatába. Itt lépett föl először 1867-ben mint néma szereplő a Peleskei Notáriusban. Innét jött Budára a népszinházhoz. Molnár György társulatához, havi 20 frtnyi díjazással; miután szerepeket itt sem kapott, 1869 tavaszán, férjével Kassai Vidorral, Kolozsvárra szerződött, a hol már jelentékeny szerepekhez jutott. Innen nyert szerződést 1872-ben Pestre a nemzeti szinházhoz, báró Orczy intendáns meghivása folytán. Itt fejlődött ki voltaképen tehetsége, noha igen sokat betegeskedett. A görög tragoediák nőalakjait; Antigonét, Elektrát és a velük rokon franczia classikus drámák nőalakjait: Phaedrát sat. ő honosította meg a szinpadon. Legnagyobbnak tünt föl Madách Ember tragédiájának Éva szerepében, melynek különböző alakzatait művészileg személyesítette. A Schiller darabjainak kedvéért megtanult németül, majd Phädrát játszva ismerni akarta Racine műveit és francziául tanult.
Czikkei a Képes Családi Lapokban (1882–83. Önéletírásféle), a Budapesti Hirlapban (1893. 91. sz. Bizalmas vallomások), Pesti Hirlapban (1894. 346. sz. Hogyan készül el egy szerep) sat.
Ellenzék 1887. 42. sz. (Emlékkönyve).
Szabadság (Székesfejérvár) 1888. 27., 1889. 167. sz.
M. Salon XII. 1889.
Délmagyarországi Közlöny 1889. 29. sz.
A Hét 1890. 3. sz. arczk., 1891. 2., 1892. 19. sz.
Divat Salon 1890–91.: Budapesti Szemle LXV., Budapesti Hirlap 35. sz., Pesti Napló 18. sz., Pressburger Zeitung 65. sz., Ország-Világ 8. sz. képpel, Nagyváradi Hirlap 33. sz.
Pallas Nagy Lexikona IX. 863. l. (Váli Béla).
