Jeitteles Lipót,
Jeitteles Lipót,
izraelita tanító s hirlapíró, szül. 1812-ben Prágában; atyja, ki elismert zsidó tudós volt, gonddal nevelte fiát és talmud mellett a középiskolai oktatásban is részesíté, melyet be is végzett. Majd Bécsbe ment, hogy az orvosi tudományokat tanulja, de a talmud tanulmányokat is folytatta. Megrongált egészségének helyreállítása végett és az önfentartás ösztöne által is kényszerítve, elhagyta Bécset és Budára ment, a hol a hitközségnek ép akkor üresedésben állott budai főtanítói állomását elfoglalta. Ekkor időzött Budán Chorin Áron aradi főrabbi, a ki megismervén ritka tevékenységét, kieszközölte, hogy az akkor keletkezőben volt aradi izr. fő- és reáliskola számára tanárnak meghívták. Az 1848. események következtében J. Aradon Der Patriot cz. lapot adott ki, melyben megyőző hévvel lelkesíté Arad polgárait a jó ügy érdekében; emlékezetes maradt a lapban megjelent Der Streit um den goldenen Reif cz. költeménye, mely erősen osztorozta az akkori kormányzatot. A világosi fegyverletétel után J. a radnai és solymosi hegyek közé menekült, később azonban önkényt jelentkezett a városi kapitányságnál, honnét a várba kisértetett. Neje könyörgéseinek sikerült Thun gróf akkori parancsnoknál kieszközölni, hogy bűntetése a várbörtön helyet egyszerű fogság lett és Beniczky Lajossal egy zárkában helyeztetett el. A kiállott szenvedések hagymázba ejtették és a katonai orvos (ki egykor a bécsi egyetemen iskolatársa volt) kieszközölte, hogy jótállás és felügyelet mellett szabadon bocsátották. Betegségéből meggyógyult és a politikai pörök megszüntével ő is teljesen visszanyerte szabadságát. Meghalt 1871-ben Aradon; barátai s tanítványai márvány obeliszket emeltek sírja fölé.
Czikkeket írt az Arader Anzeigerbe 1850-től (szépirodalmiakat) és több politikai s izraelita egyházi szaklapban szintén közreműködött.
Szerkesztette a Der Patriot cz. politikai belletristikus hetilapot 1848. júl. 1-től Aradon és az Arader Zeitungot 1860-tól több évig goldscheider H. kiadónak névleges szerkesztése alatt.
Lakatos Ottó, Arad története III. 61., 105., 106. l.
