Joó Imre (munkácsi),
Joó Imre (munkácsi),
bölcseleti doktor, főgymnasiumi tanár, szül. 1860. júl. 3. Szatmár-Németiben, hol atyja Joó Imre az ottani ev. ref. egyháznál leánytanító s orgonista volt. J. a hat osztályú gymnasiumi tanfolyamot szülővárosában a ref. gymnasiumban, a VII. és VIII. osztályt ugyanott a kir. kath. főgymnasiumban végezte. Majd a kolozsvári egyetem történelem-nyelv és bölcseleti fakultásánál iratkozott be s ott folytatta (300 ftos) ösztöndíj segélyével a bölcseleti négy éves tanfolyamot. 1883. szept. 27. bölcseletdoktori oklevelet nyert. Midőn 1884-ben önkéntesi évét leszolgálta, a nagykőrösi ev. ref. főgymnasiumban a latin és magyar philologia tanárának neveztetett ki; azóta ott működik.
Még tanuló korában összegyűjté a szatmárvidéki tájszólásokat.
Czikkei jelentek meg a szatmári Szamosban; állandó dolgozótársa volt a Nagy-Kőrös cz. hetilapnak és évek óta szerkesztőtársa a Nagy-Kőrösi Hirlapnak.
Munkái:
V. Károly világuralmi törekvése és a reformatio. Szatmár, 1883. (Bölcseletdoktori értekezés.)
Richelieu bibornok hatása Francziaországra és Európára Nagy-Kőrös, 1896. (A kolozsvári egyetem világtörténelmi 100 frtos pályadíját nyerte és 1882-ben megjelent a Szatmárban is.)
A nagy-kőrösi ev. ref. főgymnasium története. Kiadta az ev. ref. egyháztanács. U. ott, 1896. (Ádám Gerzson főgymn. igazgatóval együtt).
Önéletrajzi adatok.
