Józsa György,
Józsa György,
földbirtokos. Józsa Gyuri nevét az egész ország ismerte; valóságos typus volt a maga korában; majdnem az egész korszaknak kifejezése; régi nagyúr, gazdaságával, pénzével, hatalmával, eredetiségével, sokszor durva kedvtöltéseivel, nagyúri mulatozásaival és később egész adomakörnek a középpontja: a Magyar Nábob Kárpáthy Jánosának, az Eppur si muove Csollán Berczijének igazi megtestesülése, Vas Gereben kedvesen rajzolt alakja. (Ezen a réven jutott ő is a jelen munkába.) De jótékonyságairól is hagyott maga után emléket. Ott volt lakóháza mellett a homokdombon Tiszafüred régi nevezetessége, mult idők emléke, a veres kastély vagy bagolyvár, melyet sem ő sem örökösei nem építettek fel egészen soha; az ó-kastély nagy pinczéjében nem csupán borait tartotta Józsa, ott volt még a nagy kenyérsütő műhely is, hol a fővárosból hozott pékekkel süttette a sok kenyeret a szegény inségesek számára; ha tűz ütött ki valahol, odament, a károsultat vigasztalta, nádat és fát igért és adott neki. Roppant vagyonából emlékjelül maradt a tiszavégi temetőben egy tölgyfejfa, melyen már csak alig olvasható e befaragott felirat: Itt nyugszik Józsa György úr. Meghalt 1847-ben 54 éves korában.
Hevesmegyei Tanügy 1896.
Egri Ujság 1896. 67. sz. (Milesz Béla).
