Józsa János (farczádi),
Józsa János (farczádi),
ev. ref. lelkész, szül. 1761-ben Farczádon (Udvarhelyszék) régi papi családból; apja, nagyapja is itt paposkodott; középiskoláit Székely-Udvarhelyen végezte s 1785. v. 1786-ban Felső-Sófalva (Udvarhelyszék) megválasztotta papjának; 1794. aug. már Közép-Ajtán volt pap, hol aztán halálaig megmaradt. Valószinű, hogy a németországi egyetemeken is járt és ott ismerkedhetett meg a német paedagogiai törekvésekkel és különösen a Schlez Frigyes János munkásságát választotta példányául. Az ő keblét is lángoló szeretet töltötte be az elhanyagolt nép iránt, melynek sorsán nevelés által kívánt javítani. 1802-ben súlyos családi csapás érte, egyetlen fia halt meg ettől fogva még inkább a népnevelés ügyének szentelte életét; Schlez nyomain egész tantervet állított össze egyháza iskolái számára, kézikönyveket írt e tantervhez és a tanítók számára utasítást. 1814-ben esperessé választották és befolyását még inkább megérezte az iskolaügy. Munkás élete során birtoka öröklés és takarékosság folytán tetemes összegre szaporodott; a gyermektelen férfi e vagyont szintén a nevelésügyre áldozta. Mikor t. i. Kézdi-Vásárhelyen a székely katonanevelő-intézet eszméje merült fel, ő nagy összeget adott e czélra; nemes tettéért Ferencz király arany éremmel jutalmazta, melyet katonai ünnepély alkalmával tűztek mellére. Meghalt 1820. nov. 15. Közép-Ajtán.
Munkái:
Ábéce. Brassó, 1816.
Olvasásba szoktató, elmét világosító s erkölcsöt formáló kis olvasókönyv, az alsóbb oskolákbéli fiú és leány gyermekek számára készítette...Brassó, 1816. (Schlez munkájának átdolgozása; már 1805-ben elkészült, de az akkori censura miatt késett a kiadása.)
Oskolai vezér, avagy a nevelők s főként az oskolamesterek számára való útmutatás: Hozzá adattak a Vágó Gergely és Halló Sámuel életek és oskolai vezérségek. Néhány jeles írók munkáiból készítette...Kolozsvár, 1817.
Néptanítók Lapja 1877. 21. sz. (Dr. Kiss Áron, részben Biró András közép-ajtai ref. pap közlése után).
Kiss Áron, A M. Népiskolai Tanítás Története. Budapest, 1883. 142–147., 263., 288. l.
Petrik Bibliogr.
