Justh József (neczpáli),
Justh József (neczpáli),
országgyűlési képviselő, szül. 1809. máj. 12. Neczpálon (Turóczm.); iskoláit a selmeczi, pápai s pozsonyi főiskolában végezvén. 1828-ban Borsiczky Ignácz; Trencsénvármegye első alispánja mellett joggyakornok volt. 1829-ben Pestre jött jogi tanulmányait bevégezni, s 1830-ban ügyvédi oklevelet nyert. Édes atyja hirtelen halála miatt édes anyjához sietett. Családi s politikai okok miatt az akkori főispán semmi tisztségre nem akarta alkalmazni, sőt 1838-ban, midőn a nemesség fölszólalt és a másodalispánságra való kijelöltetését kívánta, ezt is megtagadta; miután pedig az összes nemesség mást választani nem akart, a tisztválasztó-széket eloszlatta. 1839-ben mint követjelölt lépett föl az akkor országgyűlésre s egyhangúlag meg is választák. Egyéni s politikai meggyőződése szerint J. a szabadelvű ellenzéki és haladási párttal tartott. 1847-ben másodalispánná választatott; működése most nagyobb súlyt nyert és a körülmények szerint eléggé jelentékeny pártot alakított a szabadelvű eszmék védelmére. Az első alispán távolléte miatt az 1843. országgyűlésre nem léphetett föl mint követjelölt. 1847-ben ismét országgyűlési követnek választották és az 1847–48. nevezetes országgyűlésen is az ellenzéki s haladási párttal szavazott. Az 1848. országgyűlés befejezte után Barsvármegye főispánja s a főrendiház tagja lett, 1849-ben pedig a magyar seregek előnyomulása következtében a kormány Turócz vármegye ideiglenes vezetésével bizta meg, a míg t. i. Barsba nem mehet. Ez nem sokára bekövetkezvén, Lévára ment és ott júl. 2. befejezte hivataloskodását; az onnan visszavonuló sereggel Aradra ment és sok visszontagság közt novemberig ott időzött, mire barátai segélyével vissza ment Turóczba, hol már ekkor minden birtoka lefoglalva volt; maradása azonban itt sem lehetett, mert a katonai törvényszék idézése folytán Pestre kellett mennie, honnét csak 1850. szept. kibocsátották biztonság-levéllel haza, hol szintén belebbezve volt, míg ebbeli kétes helyzetének végre az amnestia véget vetett. Ez időtől azonban más tere nem lévén, gazdálkodással foglalkozot és csak 1859-ben lépett ki ujból a protestáns egyházi önkormányzat védelmére. 1861-ben a turóczszent mártoni kerület képviselőjéül választotta, valamint az 1865. s az 1869. országgyűlésre is ugyanazon kerület. Az 1867. kiegyezés alkalmával a Deák-párt hive volt; a Deák-párt elnökének választotta és e tisztét viselte 1875. elejéig, midőn a politikai viszonyok kényszerűsége az új pártalakulást létre hozta. Otthon hasznos szolgálatokat tett a magyar nemzetiségnek a panszláv irányzatok ellen. 1875. nov. gyászos betegség lepte meg, elméje elborult, a halál azonban megkönyörült rajta. Meghalt 1875. decz. 5. Budapesten.
Czikke a Pesti Hirlapban (1841. 44. sz. Szegények ügyvédei); még több czikket is írt a 40-es években és azután is a politikai lapokba; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. (Közlöny 1848–49. és Endrődi Sándor, Általános Mutató a magyar országgyűlés képviselőházának Naplóköteteihez. Bpest, 1896. II. 3. 83. l.)
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 375. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 16., 20. sz. arczk., 1875. 51. sz. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 53., 64. sz.
Pesti Napló 1875. 280. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.
