Kádár Imre,
Kádár Imre,
városi számvevő, K. István és erdődi Szabó Judit ev. ref. vallású földmíves szülők fia, szül. 1854. júl. 22. Hódmező-Vásárhelyt (Csongrádm.); gymnasiumi tanulmányait szülőhelyén, a tanítóképző tanfolyamot a csongrádi állami intézetben végezte, honnét 1874-ben szülővárosába tanítónak meghívatván, egy évi működés után, katonai szolgálatra három évre bevonult a hadmérnök ezredhez Budapestre. Katonai kötelezettségének eleget tévén, tanító volt két-két évig Puszta-Szent-Tornyán és Kaszaperegben (Csanádm.); 1881-ben a kúnfélegyházi állami képzőben tanító-oklevelet nyert és a karczagi ev. ref. egyház választotta tanítójának, hol 1893-ig működött. Az országos vereskeresztegylet karczagi fiókja 1886-ban jegyzőjévé, a heves-nagy-kunsági tanítóegylet 1887–91-ben elnökül, a karczagi önsegélyző egylet 1888-ban pénztárnokká, majd könyvelővé választotta. 1893-ban orvosi tanácsra megvált tanítói állásától és a városi képviselőtestült megválasztotta számvevőnek, mely hivatalában működik jelenleg is.
Munkái:
Költemények 1871–1886. Orosháza, 1886.
Lelki vigasz. Prot. családi énekeskönyv. Karczag, 1889. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 30. sz.)
Siralmas ház. Újabb halotti énekek gyűjteménye. U. ott, 1890.
Szerkesztette az Orosházi Közlönyt 1879. aug. 10-től decz. 31-ig, a Nagy-Kunságot 1882. és 1883-ban és a Kun-Gunár cz. humorisztikus hetilapot dr. Gigász Nro 2. álnév alatt 1882 és 1883-ban. (Mind e lapokban sok czikke jelent meg, úgy az Uj Budapest 1887–1890. évf.)
Kéziratban sajtó alá rendezve: Sormérő, Ezer magyar ballada, Rezgő nyárfa és Énekesház.
Magyar Könyvészet 1889–90. és önéletrajzi adatok.
