Kálmán Gyula,
Kálmán Gyula,
ev. ref. lelkész, K. Károly lelkész és Horváth Karolina fia, szül. 1848. máj. 3. Sár-Egresen (Fehérm.); az első gymnasiumi osztályt Mező-Szent-Györgyön atyja vezetése alatt, a többi osztályokat és két évi theologiát Pápán, a másik két évet Pesten végezte. 1869-ben gymnasiumi segédtanár lett Kún-Szent-Miklóson, 1870-ben katecheta s káplán Pesten, hol 1871-ben a gymnasium négy alsó osztályában a latin nyelv tanítását is reá bízták. 1872. okt. lett ságvári (Somogym.) pap, hol jelenleg is működik.
Czikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1871 óta több czikk), a Tudom. Szemlében (a külföldi egyházirodalom termékeiről tudósítások, 1871. Pelletán a vallásszabadságról, Spinoza és a zsidóság, Néhány szó az egyházi szónoklatról, 1872. A puszták prédikátorai Francziaországban, A házasság fejlődése Magyarországon, egyházjogi tanulmány névtelenül); az Egyházi Reformban (1872. A reformatió emlékünnepén mondott predikáczió); a Keresztyén Családban (1873. vallásos költemény); van egy czikke az Ó-Becse és Vidékében (1896.)
Munkája: A protestáns lelkipásztor életczélja és működési iránya. Székesfehérvár, 1877. (Papszentelési beszéd. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 40. sz.)
Uj M. Athenás 198. l.
