Kazinczi Sámuel,
Kazinczi Sámuel,
orvosdoktor, megyei főorvos, K. László s Bódogh Erzsébet fia, szül. 1803. aug. 22. Kis-Kun-Halason (Pestm.); tanult a halasi és a kecskeméti gymnasiumban; 1815. szept. Debreczenbe ment a felső osztályba; 1826-ban senior volt és a hét éves tanfolyamot bevégezte (közben 1824-ben a német nyelv tanulása végett Kézsmárkon volt). Az orvosi tudományok hallgatására Bécsbe ment. Az 1831. cholera idején, mint ötödéves orvostanhallgató Trencsénbe küldetett. 1832-ben nyert orvosdoktori oklevelet Bécsben és jún. a Hajdú-kerüle tiszti orvosa lett és az maradt 18 évig; azután Szabolcsmegye egyik főorvosa volt két évig és Hajdú-Böszörmény város orvosa háromig. 1855. okt. 6. szélütés érte s meghalt azon év decz. 7. Hajdú-Böszörményben.
Bécsi tartózkodása alatt a Magyar Kurir főmunkatársa volt.
Munkája: Dissertatio inaug. medica de odio. Vindobonae, 1832.
Orvosi naplót írt 23 évi gyakorlata alatt, mely 26 kötetben a hajdúböszörményi ev. ref. egyház könyvtárában van; e szerint 50,000 beteget gyógyított.
Szinnyei Könyvészete és Bakóczi János szives közlése Hajdú-Böszörményből.
