Keglevich Péter (buzini),
Keglevich Péter (buzini),
horvátországi birtokos, K. György horvátországi al-bánnak és Istvánffy Katalinnak fia, előbbinek nagybátyja, szül. 1603. jan. 23.; nőül vette 1625. júl. 25. Geréczy Margitot Biszág várában; 1631-ben háborúba ment a császári hadsereggel Hrazsonachky ezredes vezérlete alatt; 1632. febr. 11. ezredes lett és haza tért toborzás végett, ápr. 12. visszament ezredéhez; 1633. febr. 24. Égerből, hol súlyosan megbetegedett, a hadseregtől eltávozott Prielzába s Liublianba; okt. 22. ismét visszatért oda. 1634. január 1. lemondott ezredesi rangjáról és hazájába visszatért. 1634. jan. 14. a báni táblához választatása után letette az ülnöki esküt Zágrábban; júl. 30. a törökön győzelmet vívtak ki a mieink Goricza mellett, ő is jelen volt ez ütközetben mint kapitány. 1637. máj. 1. Fürstenfeldről, hol szállása volt, negyedszer indult a császár hadseregéhez; szept. 8. utoljára tért haza a hadseregtől. 1641. márcz. 25. az ő vezérlete alatt Gozdanzkánál szétverték a törököt; júl. 7. Egerszegre ment, hogy a határőrség vicegenerálisságát és az egerszegi vár főkapitányságát átvegye; szept. 12. elfogta Mustafa Oda török basát. 1650. aug. 31. Segesd alatt táborozott a kanizsai határőrökkel. Vitéz ember, jó hazafi, vallásos keresztény és nagy gazda volt. Kedélyes víg embernek kellett lennie, mert sok lakodalomra hívták; naplójában a saját lakodalmával együtt 43 lakodalmat említ és valószinű, hogy mindegyikben ott volt. Mindezt naplójegyzeteiből vontam ki. Nagy Iván idézetei után a Corpus Jurisban is látható, hogy tagja volt több (1638., 1647. és 1649.) országos bizottságoknak. Megalapítója volt a horvátországi ágnak; egyik fia János pálos barát, két leánya pedig apácza lett, és László fiától származik le a most is virágzó horvátországi Keglevich grófi család.
Munkája: Némely irásba foglalt, említésre méltó jegyzetek 1599-től kezdve. Saját kalendariomaim szerint pedig 1627-től kezdve (kivévén az 1631. évet, melyre vonatkozó naptárom elveszett), mik Szlavoniában történtek és végre hajtattak. (Ezen naplójegyzetek kiadattak a Magyar Történelmi Tár XIII. vagy Uj folyam I. kötete 238–249. 1. Pesten, 1867., Toldy Ferencz által szerkesztve s bevezetve. Latinul és horvátul ívrét 16 lapon írva 1661. ápr. 3-ig terjednek. Egy gondos családfő följegyzései fia számára; legfőbb része a család személyeire s birtokaira vonatkozó eseményeket foglalja magában, de azonkívül más olyan eseményeket is, miket a jegyezgető érdekesnek talált és mik részint a megyei életre, részint az országos mozgalmakra is vonatkoznak. Jelen napló különösen fontos a mai Horvátországban és a szomszédos megyékben akkor élő nevezetesebb családok történetére. Az 1599-től 1627-ig, hihetőleg atyja halála éveig történteket atyja Kalendáriomából szedte össze s az egész irat, úgy látszik, eleje egy nagyobb terjedelmű munkának, mely négy ívenként volt összefogva, azonban e meglevő rész régen elválhatott az egésztől. A fordítást maga a szerkesztő, Szokolovich József és Popovich Döme eszközölték.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 152., 157. l.
