Kövesligethy Radó,
Kövesligethy Radó,
bölcseleti doktor, egyetemi rendkívüli tanár, szül. 1862. szept. 1. Veronában, Olaszországban. (a család neve eredetileg Kövesligeti Román volt és a bélteki Drágffy családjából származtatja magát): gyermekéveit Bajorországban töltötte: 11 éves korában haza jött és 1873–81-ig a pozsonyi állami főgymnasiumot végezte. A VI–VIII. osztályban már csillagászati problemán sikerrel dolgozott, tanárai: Fridrik Dezső, Dohnányi Frigyes és Wiedermann Károly buzdították. A VIII. osztály után már minden szünidejét az ó-gyallai csillagvizsgálón töltötte, a hol gyakorlatilag is működött. 1881-ben beiratkozott a bécsi egyetemre, a hol különösen Königsberger Leo, Weyz Emil, Oppolzer Tivadar, Weiss Ödön és Stefan József, mathematikai csillagászati s physikai előadásait hallgatta. 1882-ben a physikai, 1883. a csillagászati intézet növendéke lett; utóbbi helyen H. C. Vogellel a potsdami csillagvizsgáló igazgatójával több hónapig dolgozott. A potsdami meghívást mellőzve, Konkoly Miklósét fogadta el, az ó-gyallai observatori helyre, s így 1883. júl. 1. hazájába visszatért. Az egyetem III. évét Ó-Gyallán magán szorgalomból végeve, 1884. júl. 18. Bécsben doktorrá promoveáltatott a Prinzipien einer theoretischen Astrophysik auf Grund mathematischer Spektralanalyse czímű értekezése alapján; Oppolzer e dolgozata után buzdította, hogy e pályán maradjon és az Ó-Gyallán töltött négy év rá nézve kitűnő iskola volt. 1887-ben Kiskartalra ment, hol rövid ideig dolgozott; ez év őszén a meteorologiai intézet, 1888. őszén pedig az egyetemi physikai intézet assistense lett, mely minőségben öt évet töltött. 1889. nov. a kosmographiából és geophysikából egyetemi magántanár lett; 1893. aug. 6. kapta a rendkívüli tanár czímét és jellegét, 1897. máj. 18. pedig a kosmographia rendkívüli tanárává neveztetett ki. 1895–96-ban helyettesítette egy évig Lóczy Lajos egyetemi tanárt; 1897 ősze óta a csillagászati előadások tartásával meg van bízva. Az Astronomische Gesellschaftnak 1883 óta tagja; a m. tudom. akadémia 1895. május 10. választotta levelező tagjának; 1897 óta a mathematikai és physikai társulat ügyvezető titkára s a társulat folyóiratának egyik szerkesztője; a m. kir. Konkoly-alapítványú ó-gyallai astrophysikai observatorium aligazgatója, közép- s felső kereskedelmi iskolai tanárképző intézeti tanár, a földrajzi seminarium vezető tanára, a budapest országos tanárvizsgáló bizottság tagja, a természettud. társulat választmányi tagja. 1891 nyarán részt vett ama nehézségi mérésekben, melyeket báró Eötvös Loránd a Ságh-hegyen (Vasm.) eszközöltetett; három évig a m. királyi felsőbb leányiskola továbbképző tanfolyamában is előadta a csillagászatot és physikai földrajzot. Népszerű előadásokat tartott, legutóbb 1890 tavaszán az astronomiából egy hatórás cyclust, a szabad-lyceumban. 1897 óta az Urania tudományos szinháznak létesítésével is foglalkozott. Tanulmányutat tett 1895 nyarán Olaszországban, hol különösen a czillagászati s geophysikai intézeteket tanulmányozta.
Csillagászati és astrophysikai tárgyú czikkei, melyek a 300-at meghaladják, megjelentek az ó-gyallai observatórium Évkönyveiben, a Természettud. társulat Közlönyében, a Mathem. és természettud. Értesítőben (VI. 1887. Michelson spektral elméletéről), a Földrajzi Közleményekben, a Mathem.-Physikai Lapokban, a Vasárnapi Ujságban (1897. Kirándulás a holdra), az Astronomische Nachrichtenben, az angol Royal-Society Monthly Noticesében és egyéb külföldi lapokban. A Pallas nagy Lexikonának csillagászati részét írta.
Munkái:
1. 1871–1880-ik években Magyarországban megfigyelt hullócsillagok pályaelemei. Budapest, 1882. (Értekezések a mathem. tudom. köréből IX. 9.)
2. A folytonos spectrumok elmélete. U. ott, 1886. (Értek. a mathem. tud. kör. XII. 11.).
3. Über eine neue Methode der Farbenbestimmung der Sterne. Halle a S., 1887.
4. A kiskartali csillagvizsgálóról. Bpest, 1889.
5. Grundzüge einer theoretischen Spektralanalyse. Mit 23 Holzschnitten u. 7 Tafeln. Halle, 1891.
Akadémiai Értesítő 1882. 458., 1883. 137. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1889.
A budapesti kir. m. tudomány-egyetem tanárainak irodalmi munkássága 1886–1891. Bpest, 1891. 124. l.
Pallas Nagy Lexikona X. 953. l. (Kürschák) és önéletrajzi adatok.
