Krécsy Béla,
Krécsy Béla,
főreáliskolai tanár, K. Károly 1848–49. honvéd-huszár főhadnagy, jelenleg nyug. takarékpénztári igazgató és csúzi s puszaszentmihályi Csúzy Borbála fia, szül. 1858. decz. 7. Székesfejérvárt, hol a hat osztályú reáliskolát végezte 1875-ben; azután a budapesti kir. műegyetem, a tudom. egyetem és a bécsi cs. kir. polytechnikum hallgatója volt. 1879-ben a székesfejérvári állami főreáliskolán ideiglenes kisegítő tanárként működött és az intézetnek az 1879. székesfejérvári országos kiállításra készített chemiai kiállításáért közreműködői ezüst érmet nyert. 1881-ben tanári vizsgát tett a chemiából és természetrajzból. 1881–1882-ben a budapesti egyetem vegytani intézetében Lengyel Béla tanár mellett ösztöndíjas tanársegéd volt. 1882-ben a kecskeméti állami főreáliskolához neveztetett ki tanárnak. 1891. szept. miniszteri engedélylyel szabadságolva Amerikába ment az Egyesült-Államok tanügyi viszonyainak tanulmányozására; meglátogatta New-York, New-Yersey, Pennsylvania, Virginia, Massachusetts, Connecticut, Maryland, Illinois, Columbia és Canada iskolát. 1893. aug. tért vissza hazájába s utazása közben mintegy 70 írott ivnyi kilencz jelentést küldött be tanulmányairól a közoktatási miniszteriumnak; egyszersmind a földrajzi és természetrajzi oktatás czéljaira mintegy kétezer eredeti fölvételből álló fényképgyűjteményt hozott magával, melyért az 1894. debreczeni országos tanszerkiállításon oklevelet kapott. Az 1893–96. tanévekben a győri állami főreáliskolánál tanárkodott. 1896-ban a budapesti VI. kerületi főreáliskolához a chemia tanárának neveztetett ki. Mindegyik tanintézetet, melynél szolgált, chemiai laboratoriumokkal szerelte fel. Mint chemikus Kecskemét és Félegyháza városok megbizásából chemiailag megvizsgált a városok kutvizeit és talaját; vizsgálatainak eredményeit az illető helyi lapokban tette közzé.
Természettudományt, különösen chemiai, tanügyi czikkeket és útleírásokat közölt 1876-tól a székesfejérvári lapokban neve alatt vagy K. B. jegy alatt; az ottani reáliskola fentartása érdekében írt czikkei a -y-jegygyel jelentek meg. Czikkei a Természettudományi közlönyben (1880. A mesterséges gyémánt, A denevérguanóról, a szaliczilsavnak borban, mustban, növéyi nedvekben való kimutatása, a Kúmisz vagy tejbor és Flammarion, Holdemann, Klinkerfues, Wähner után fordításai); Vegytani Lapok, Földrajzi Közlemények,Nemzeti Nőnevelés, Középiskolai Tanáregylet Közlönye, Ellenőr, Egyetértés, Nemzet cz. lapokban és a Vasárnapi Ujságban (1880. A drágakövek mesterséges előállítása, 1894. Kossuthnak 1850. három daguerreotyp képe, melyeket Amerikában fedezett fel, 1896. A magyar tanulók országos tornaversenye); a M. Paedagogiában (1897. Az amerikai Egyesült-Államok országos iskolafelügyelete); írt még a kecskeméti, székesfejérvári és győri helyi lapokba; továbbá a győri s budapesti VI. ker. reáliskola Értesítőbe.
Munkái:
1. A chemiai elemek periodusos törvényeiről és azoknak természetes rendszeréről. Kolozsvár, 1884. (Különnyomat a Vegytani Lapokból.)
2. A nőoktatás az amerikai Egyesült-Államokban. Bpest, 1896. (Különny. a Nemzeti Nőnevelésből.)
Felolvasásokat tartott Kecskeméten: Fiume és természeti viszonyai, A Kecskemét város ivóvizei; Győrött: Amerikai tapasztalatok; Budapeten a szabad lyceumban: Amerikai városok (1899); a budapesti tanári körben: Amerikai tanügyi tapaztalatairól.
Lasz Samu, A győri főreáliskola Monographiája 199. l. és önéletrajzi adatok.
