Kun Béla
Kun Béla (kókai),
ev. ref. jogakadémiai tanár, K. Bertalan ref. püspök fia, szül. 1845. júl. 29. Gagy-Bátorban; a gymnasium I–V. osztályát 1851. szept.-től Miskolczon, a VI., VII-et 1859–61-ig Késmárkon, a VIII. ismét Miskolczon végeze 1862. júl. 8.; ezután a sárospataki jogakadémia hallgatója volt 1864-ig; a birósági államvizsgálatot 1865. márcz. 6. tette le Pesten. Joggyakorlaton 1864. aug. 1-től Zsarnay Ábrahám ügyvédnél volt; 1865. máj. 13. a pesti kir. ítlőtáblához díjtalan joggyakornoknak neveztetett ki. 1867. febr. 25. ügyvéd s ápr. 3. váltóügyvédi vizsgát tett; mire máj. 29. rendes joggyakornok, 1868. nov. 9-én segédfogalmazó lett a pénzügyminiszteriumban; de munkája 1871. ápr. 4. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök figyelmét felköltvén, magához vette a sajtóosztályba fogalmazónak. K. tollával és egész lelkével a Deák Ferencz kiegyezési politikájához csatlakozott; később a Lónyay és Sennyey pártárnyalatnak lett híve. Ebben az időben a Kecskeméthy Aurél által szerkesztett M. Politika cz. lapban fejtette ki journalistikai tevékenységét, majd a Halász Imre alatt megindult Közérdek cz. lapnak lett politikai főmunkatársa. 1875. jún. 19. mikor a fuzió megtörtént, K. a miniszterelökségben viselt hivataláról lemondott és a független publicisztikai pályára lépett. A Kállay Béni vezetése alatti Kelet Népének lett a munkatársa s 1875-ben föllépett képviselőjelöltnek, Borsodmegyében, de kisebbségben maradt. 1878. deczembertől 1881-ig a Magyarországnál folytatta hirlapírói működését és külpolitikai czikkei nem egyszer keltettek figyelmet. Az 1878. képviselőválasztáskor másodszor is megbukott. Mikor a Magyarország beolvadt a Pesti Naplóba, ő is elhagyta Budapestet és Miskolczra költözött; 1885 őszén megválasztották a sárospataki jogakadémiához tanárnak. Székfoglalóját (A statisztika tudományos jellegéről és gyakorlati jelentőségéről hazánkban) 1886. szept. tartotta meg. Ekkor a függetlenségi párthoz csatlakozott, de mandatumhoz nem tudott jutni; az 1884. és 1892. választások alkalmával is kisebbségben maradt. Nagy teheségű, igen művelt és nagy szorgalmú publicista; a társaséletben a legszellemesebb társalgó volt; a latin német és franczia nyelvet alaposan ismerte, a két utóbbit beszélte is. Végre elméje elborult és a budapesti tébolyházban 1896. júl. 18. meghalt.
Gyászbeszédet mondott Emődy Dániel sírjánál (Sárospataki Lapok 1891. 16. sz.)
Munkái:
1. Az 1897-ki kiegyezés és Bocskay politikája. Pest, 1869.
2. A magyar nemzet politikája. Bpest, 1873.
3. Az alkotmányos titkok. U. ott, 1883.
4. Az orosz invasio veszélyei. U. ott, 1883.
5. A közjogi alap bukása. U. ott, 1884.
6. A bécsi kapitiláczio. U. ott, 1888. (Minden munkáját névtelenül adta ki.)
A márczius 15. ünnepélyen az ifjuság felkérésére kétszer beszélt, ú. m. 1889-ben (ezt ki is adta) és 1892-ben.
Egyetértés1888. 146. sz.
Budapesti Hirlap 1896. 199., 200. sz. (Ifj. Ábrányi Kornél.)
A sárospataki ev. ref. főiskola Értesítője 1897 (Finkey József emlékbeszéde jún. 19.) és gyászjelentés.
