Kupai Dénes,
Kupai Dénes,
ev. ref. lelkész, K. János lelkész és Kádár Anna fia, szül. 1843. decz. 25. Felső-Vályon (Gömörm.), atyját 9. éves korában elvesztvén, édes anyja nevelte; 1853. szept. a miskolczi gymnasiumban kezdte középiskolai tanulását; 1855-ben a német nyelv elsajátítása végett az igló gymnasiumba, 1857-ben pedig a sárospataki főiskolába ment, hol a theologiát is elvégezte. 1866-ban lelkész-képesítő vizsgát tett és Simonyiban (Gömörm.) nyert lelkészi állást. 1872. a kis-runai (Gömörm.) egyházközség választotta meg lelkészének; 1889-ben szülőföldére költözött papnak, hol jelenleg is működik.
Egyházi dolgozatai jelentek meg a Kölesdi Prot. Pap cz. folyóiratban és a Czelder Márton Lelkészi Tárában (1872–1880.); a Figyelőben (IV. 1878. Tóth Ede jellemrajza).
Munkái:
1. Halotti beszédek és imák. Miskolcz, 1888. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
2. Egyházi beszédek. U. ott, 1889. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 11. sz. Mind a két munka Debreczenben nyomatott.)
M. Könyvészet 1888–89. és Sz. Kiss Károly szives közlése (önéletrajzi adatok után).
