Kuthy Dezső,
Kuthy Dezső,
orvosdoktor, egyetemi magántanár, előbbinek és Kállay Katalinnak fia, szül. 1869. július 13. Bécsben; középiskolát a budapesti ág. ev. főgymnasiumban végezte, hol tanára Lehr Albert buzdította az irodalomra; prózáját a főiskola a Döbrentei-jutalommal is kitüntette. 1887. őszén a budapesti egyetem orvosi karára iratkozott be, hol mint növendék különösen a kórszövettan, a törvényszéki orvostudomány és kórtan körébe vágó kérdésekkel foglalkozott. 1892. nov. orvosdoktorrá avattatott és Kétly Károly belorvosi klinikájára lépett gyakornoknak. Itt főnöke és Jendrasik Ernő vezetése alatt, közben mint vendég a gyógyszertani intézetben Bókay Árpád mellett folytatta tanulmányait. A vízzel való gyógyítással is közelebbről megismerkedendő, időközben néhány nyári hónapot Marilla-völgyön töltött, hol a hydriatikus kezelést tanulmányozta. 1850. őszén az egyetemi orvosikar a Wagner-féle utazási ösztöndíjban részesítette; ezzel külföldi körútra indult, a hydrotherapia és klimatologia tanulmányozására. Hosszabb időt töltött Bécsben Winternitznél és Turinban Angelo Mossonál; bejárta a déltiroli és svájczi gyógyhelyeket, a franczia és olasz Rivierát, Corsicát, különös figyelmet szentelt visszatérőben a németországi tüdőbeteggyógyító intézetek és sanatorimok kérdésének. Midőn utazásából hazatért 1898. máj. a hydrotherapia s klimatologia docense lett a budapesti egyetemen. A fasor-sanatorium vízgyógyintézetét vezeti; e mellett buzgó munkatársa Korányi Frigyesnek a szegénysorsú tüdőbetegek sanatoriumát létesíteni törekvő mozgalomban. A budapesti szegénysorsú tüdőbetegek sanatorium-egyesületének I. t titkára.
Czikkei a Figyelőben (XIII. 1887. Arany nyelvének plasticitása), a Természettud. Közlönyben (1890. Pótfüzet. Testünk satnya részeiről, 1891. Betegségek átszármazása húsételek útján. Bőrünk szine, szerkezete és feladata, Az élet meghosszabbítása, 1893. A bakteriumokról, Semmelweis Ignácz, XXXII. Pótfüzet. Hőszabályozás és alacsony hőmérsékletek. 1896. Az alvás élettana. Levegőt, világosságot! Az időjárás és az egészség. Hadviselés a tüdővész ellen, 1898. A magas hegyek élettani tényezői, 1889. Erzsébet királyné sanatorium, Életműködésünk a magas hegyvidéken, A vízzel gyógyítás élettanához); a Mentők Lapjában (1890–1891. Angyalföld, Lapszemle rovat, Zsigeri hasadékok nyomai a felnőtt emberen [angolból.] Semmelweis, Korányi professor írói működése az Orvosi Hetilapban (1857–1890.); az Egészségben (1820. Az öregek egészsége, 1891. A halálmerevségről, 1893. A beteg ember álma, 1894. Házasodás és tuberculosis, 1896. A táncz higiénéje, 1897. Az álom higiénájáról. 1897. A szegénysorsú tüdővészesek ügye, 1898. A tüdőbeteg-szanatoriumok ügyének haladása, 1899. Küzdésünk a tüdővész ellen. Fürdőbeteg-sanatóriumokról); az Orvosi Hetilapban (1891. A kataleptikus halálmerevségről, 1892. Adatok a halálmerevségi tünemények ismeretéhez. 1893. Kórtani észleletek a házi nyul két hátulsó végtagjának 6–24 órai lekötését követő halál okát illetőleg, Epekövek a budapesti hullaanyagban [Donogány-Zakariással együtt], Vérfajsulyvizsgálatok, Az aceton-chloroform hatásáról, A fürdő-okozta hőesésekről hasi hagymáznál, 1896. Összehasonlító vizsgálatok néhány antineuralgicum hatásáról, Külföldi gyógyklimás helyek és vízgyógyintézetek. Piemontból, Grafenberg-Vöslau-Gainfarn, Két tüdővészes sanatorium, Görbersdorf, Sanatoriumokat a szegénysorsu tüdővészeseknek! Adatok a vér alkalinitásának és a vizelet aciditásának ismeretében (Strasser Alajossal együtt), németül a bécsi Blätter für klinische Hydrotherapieban és a berlini Centralblattban, olaszul a firenzei L Idrologiában, 1897. Adat a vörös vérsejtek explosiv megszaporodásának kérdéséhez magas fekvésű helyeken, olaszul a római Benediconti della r. Academia dei Lincei-ben, francziául az Arch. ital. de Biologieban. 1899. A hydrotherapia a különböző egyetemeken és nálunk, németül a berlini Zeitschrift für Diaetetische und Physikalische Therapieban, francziául a Gazette des Eauxban, németül a Wiener medic. Wochenschriftben, A berlini tüdővész-congressus, Hazánk éghajlati öveinek méltatása az orvosi meteorologia szempontjából. Az izzólámpás izzasztószekrényekről): a M. Orvosi Archivumban (1892. Adat a felnőtt ember tömlősveséjének genesiséhez. 1895. Vérfajsulyvizsgálatok, Bpest, 1896. Epekövek a budapesti halottanyagban. Donogány Z.-al, 1896. Tapasztalatok a mellhártyalobokról, A pneumococcus Fränckel virulencziája ritkított levegőben, olaszul a Rendicontiban, francziául az Arch. ital. de Bilogieban, németül a Prof. Dr. W. Winternitz Festschriftjében, Wien, 1897.); a Gyógyászatban (1894. Testsulyingadozások belső betegségekben, 1899. A természetes gyógyító módokról); a Pester mediz.-chirurg. Presseben (XXX. Klinisch-statischer Beitrag zur Frageder Verbreitungsweise der Tuberculose); a Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből I. k. (Vérfajsúlyvizsgálatok); a bécsi Therapeutische Wochsenschriftben (1896. Vergleichende Untersuchungen über einige Antineuralgica); az Időjárásban (1897. A június és szeptember a Tátrán, A betegségek összefüggése az időjárással, 1899. Milyen klimában gyógyul legjobban a tüdővész? Természetbuvárlás a magasban); a Nemzetben (1898. júl. 16. Fertőz-e a sanatorium?); az Ifjuságés Egészségben (1899. Ifjuságunk és a tüdővész); a Bericht über den Kongress zur Bekämpfung der Tuberculose als Volkskrankheit. Berlin, 1899. cz. munkában (Ueber die Ausbreitung der Lungenschwindsucht in Ungarn, Die Budapester Heilstättenbewegung); a berlini Zeitschrift für Diaetetische u. Physik. Therapieben (1899. Ungarischer Congress für Balneologie); a Balneologische Rundschauban (1899. Drei balneologische Congresse des Jahres 1899. Berlin-Wien-Budapest; francziául a Gazette des Eauxban; ez utóbbi szaklapban (1899. Le traitement de la Tuberculose dans des sanatoriums, Société de Budapest pour la crération de sanatoriums populaires).
Munkái:
1. Tapasztalatok a mellhártyadobokról. Budapest, 1895. (Klinikai Füzetek V. 4.)
2. A tüdővészes szanatoriumokrol. U. ott, 1897. (Klinikai Füzetek VII. 4.)
3. A tüdővész szanatóriumi gyógyítása. A higiénés-diétás terápia, tekintettel a szegénysorsú tüdővészek ügyére. Kiadta a M. Orv. Könyvkiadó Társulat, a m. tudom. akadémia segítségével. U. ott, 1897. (Korányi Frigyes előszavával és E. -P. Léon-Petit bevezető soraival, 48 rajzzal és két térképpel. Ism. Nemzet 303. sz. Németül: Bécs és Lipcse, 1898.)
M. Könyvészet 1895., 1897. és önéletrajzi adatok.
