Kvassay Jenő
Kvassay Jenő (kvassói és brogyányi),
miniszteri tanácsos, K. Ede unokatestvére, szül. 1850. júl. 6. Budán; gymnasiumi tanulmányait Győrött, a műegyetemet 1874-ben végezte Budapesten, hol a mérnöki oklevéllel egyenértékű absolutoriumot nyert. 1874–1875-ben mint ösztöndíjas mérnök a magyar-óvári gazdasági akadémia hallgatója volt. 1875–1876-ban a földmívelési miniszterium megbízásából Németországban, Svájczban, Franciaországban és Olaszországban a talajjavítások, öntözések és lecsapolások ügyében tanulmányutat tett. Visszatérve 1877-től a földmívelési miniszeriumban mint kulturmérnök alkalmaztatott. Működését a Bégacsatorna-hivatalnál kezdte meg. 1879-ben külön hivatal állíttatott fel vezetése alatt, a talajjavítás előmozdítására. Szervezte az országos kulturmérnöki hivatalt, melynek élére 1880. jan. 20. őt állították osztálytanácsosi ranggal, 1885-ben a III. osztályú vaskoronarendet kapta. Kiváló részt vett a vízjogról szóló 1885. XXIII. t.-cz. megalkotásában. 1890-ben az újonnan szervezett országos vízépítészeti s talajjavító hivatal főnökévé tették. 1892. a miniszteri tanácsosi czímet és jelleget kapta, 1894-ben pedig valóságos miniszteri tanácsos lett. 1898-ban a földművelésügyi kormány képviseletében részt vett a brüsszeli VII. nemzetközi hajózó congressuson és ugyanez évben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1899. szervezte a földmívelésügyi miniszeriumban a m. kir. országos vizépítési igazgatóságot. Működése a hazai földmívelésügy és folyószabályozás új korszakát jelöli; főereje a műszaki elvek és irányok biztos kijelölésében és ama kitartásában van, melylyel az elveket diadalra juttatja.
Czikkei a Fővárosi Lapokban (1871. Abraham a Sancta Clara, 1872. A szív, 1873. A gyufáról); a Vasárnapi Ujságban (1871. A kávé és dohány történetéből, A földközi tenger hajdan és most, 1872. Az élet, Egyetemes karaván, A gólya és diófa. A rovarok Darwin tanában, Bordeaux és a Gascogne part szomorú jövője. A villám lecsapásairól, 1873. Az algyói vashid, Darwin legujabb munkája, Vasuti kerekek és sinek, A levegő viszonya a ruházatban és a talajhoz, 1874. A tenger szinének sülyedése, 1875. A föld árjáról, 1876. A karthauziak nagy zárdája, A párisi szekerekről, A nürnbergi fegyház Francziaországban, A gyémántfúró, 1879, A kritikusok); a Természettudományi Közlönyben (1872–73. több czikk); a Földmívelési Érdekeinkben (1874. A magkereskedésekről, A közraktárak és a kereskedelem, A fővárosi buolvardok faültetvényei érdekében, Mely tájbeli magokkal tegyünk kisérletet? 1876. Alagcsövezésről és rétöntözésről); a Pesti Naplóban (1874. esti k. 238., 244., 250. sz. Még néhány szó a műegyetemről); a Nemzetgazdasági Szemlében (1889. A vizszabályozási hitel törvényhozási rendezése); a Gyakorlati Mezőgazdában (1874. Mit várhatunk a Saharától); a Köztelekben (I–III. A talajjavítások terén 1881–83-ban tett intézkedésekről, Egy teljesen bevált mezőgazdasági értékképviselet; egyideig a lap gazdasági gépészet rovatának vezetője volt).
Munkái:
1. A műegyetem. Budapest, 1874.
2. Vizeinkről. Ugyanott, 1875.
3. Über Natron und Székboden im ungarischen Tieflande. Wien, 1876. (Különnyomat a k. k. geol. Reichsanstalt kiadványából.)
4. Rétmivelés, különös tekintettel az alagcsövezésre és öntözésre. U. ott, 1877. (A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium által 600 frttal jutalmazott pályamű.)
5. Note sur le moulinet de Woltmann..., 1877.
6. Mezőgazdasági vízműtan. Bpest, 1880–82. Két kötet. (I. Technikai rész, II. Mezőgazdasági rész. Elnyerte a m. tudom. akadémia 3000 frtos Fáy-féle pályadíját.)
7. Hajózás a szárazföldi vizeken. Irta de Legréné, ford. ... U. ott, 1885–86., 1888. (M. Mérnök- és Építész-egylet Könyvkiadó-vállalata -VII.)
8. A vízjogról 1885: XXIII. t.-cz. és az ezekre vonatkozó rendeletek, jegyzetekkel, magyarázatokkal, idézetekkel és betűsoros tárgymutatóval ellátva. U. ott, 1886. (Kovácsy Sándorral együtt 2. kiadás. U. ott, 1889).
9. A hazai öntözésekről. A gazdakörben 1887. decz. 8. tartott felolvasása. U. ott, 1887.
10. A Tiszavölgy szabályozásáról. U. ott, 1888. (Különnyomat a Budapesti Szemléből.)
11. Emlékirat vízszabályozásaink ügyében. U. ott, 1888.
12. A csekélyesésű folyók szabályozásának alapelvei, U. ott, 1889. (A m. tudom. akadémia 1000 frtos pályadíját nyerte. M. Mérnök- és Építész-egylet Könyvkiadó-vállalata II. 1.)
13. A vízszabályozási és talajjavítási hitel törvényhozási rendezése. U. ott, 1889.
14. A hazai öntözések mai állásáról. U. ott, 1895.
15. Mily alapon épitsük öntöző csatornáinkat? U. ott, 1896. (Különnyomat a Vízügyi Közleményekből.)
Akadémiai Értesítő 1879. 117. l.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1886., 1888.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas nagy Lexikona XI. 141. l. és önéletrajzi adatok.
