Kyss Géza
Kyss Géza (kónyai),
nyug. városi főjegyző, szül. 1851. jún. 30. Eperjesen (Sárosm.), hol atyja K. Róbert ügyvéd volt; az ottani kir. kath. főgymnasimban tanult; már ekkor A ballada és románcz cz. értekezésével kitünt társai közül; innét a jogakadémiára ment és 1871-ben a Kölcsey-körnek titkára 1872–1873-ban elnök volt; kitünő jogi s államvizsgálati bizonyítványnyal hagyta el az intézetet. Egyik alapítója s buzgó tagja lett az eperjesi ügyvédjelöltek és joggyakornokok egyletének. 1875. jan. 2. mint felelős szerkesztő megindította a Felvidék cz. társadalmi hetilapot, melyből az 1876. decz. 16-án alakult Eperjesi Lapokat 1880. okt. 2-ig szintén ő szerkesztette. Szülővárosa 1877., ápr. 25. főjegyzőjévé választotta. Minden lehetőt megtett a város ügyeinek modern fejlesztésére; sokszor hallatta szavát a városi képviselőtestület ülésein. Berzeviczy Alberttel együtt, kihez a barátság kötelékei fűzték, közreműködött az eperjesi Széchenyi-kör megalkotásában és az 1878. ápr. 28. alakuló közgyűlés őt a magyar irodalmi és színi választmány tagjává választotta. Felolvasásai, költeményei, szindarabjai sokszor kerültek bemutatásra. A szinművészet iránt érzet nagy vonzalma vezette őt az eperjesi állandó szinház megalkotásában; az 1881. megnyitás alkalmával is az ő Ibolyafaló-ját adták elő. Az eperjesi tűzoltóságnak 1877. szervezésében és ügyeinek intézésében tevékeny részt vett és mint főparancsnoka az 1887. máj. 6. nagy tűzvész alkalmával az oltási s mentési munkálatokban szerzett kiváló érdemeiért a koronás arany érdemkeresztet nyerte; uganakkor egy gyakorlati szabályzatot állított össze a tűzoltóság részére; kidolgozta Sárosvármegye tűzrendészeti szabályrendeletét, mely a vármegyei s városi főparancsnokságban állandó összeköttetést tartott fenn a szomszéd vármegyék és a főváros tűzoltóságaival. A villamvilágítás körül is vannak érdemei, a vízvezetékre vonatkozólag pedig füzetet írt; ugyan így ismertette a Szigordon létesítendő sósfürdő ügyét is. A politikai életben a szabadelvű pártnak lelkes híve volt. 1896. márcz. súlyosan megbetegedett, mire egy budapesti gyógyintézetbe vitték, hol némi javulást nyert, úgy hogy visszatérhetett szülővárosába; azonban a szellemi munkára képtelen volt, azért 1897. ápr. 1. nyugdíjaztatott. Meghalt 1889. ápr. 11. Eperjesen.
Czikkeket, költeményeket írt saját lapjaiba, így a Felvidékbe (1875. 1. sz. Jégvilág; a tárczaczikkeket legtöbbször ő írta: Ahmed név alatt írt czikket s költeményei kedveltek voltak; A fehér rózsa cz. költeményét országszerte szavalták, így 1892. decz. 17. Kecskeméten Magyar István a Katona-ünnepélyen; a Csevegések sz. rovatban a város és megye közviszonyait tárgyalta.)
Munkája: Az eperjesi takarékpénztár ötven éves története 1844–1895. Eperjes, 1895. Két fénynyomat, arczkép.
Kézirati színművei: Szeréna, drámai kép, melyet még jogász korában írt; Midás, operette, melyhez a zenét édes atyja szerzette; Tűzoltók a szinfalak mögött, vígj., melyet a Széchényi-kör műkedvelői 1880. febr. 29. az eperjesi tűzoltók javára adtak elő; Kis hadnagy, operette, melyet Barna Izsó zenésített meg és sok helyt adták sikerrel; Tizenhetes huszárok, társadalmi szinmű, mely 1890. május 13-án került előadásra s ez alkalomból az eperjesi tűzoltó-egylet a szerzőt arany tollal lepte meg; a Czárnő gyürűje, operette 1 felv., zenéje atyjától, mely Eperjesen, 1895. febr. 24. került előadásra: A karizmei herczeg, operette, zenéje Barna Izsótól; Ezer egy éj, operette, zenéje Kohout Lipóttól; Casanova, operette, zenéje atyjától; utolsó színműve: Mártha levelei, társadalmi színmű 4 felv. A Széchenyi-kör által elaődott darabokat olykor ő fordította; így a Robin orvost Berzeviczy Alberttel együtt.
Eperjesi Lapok 1899. 15. szám.
M. Hirlap 1899. 101. sz. és gyászjelentés.
